Biztos sokan gondolkoztunk már azon, hogy nekivágunk a messzi, ismeretlen tájak feltérképezésének. Az alábbiakban 10 részletben szeretném megosztani a publikummal, milyen buktatókat, furcsaságokat, csodákat rejthet az, ha valakinek hirtelenjében 4 napra Kínába kell utaznia. Kalandjaim egy Csengtu (Chengdu) nevű városban estek meg, mely Szecsuán tartomány fővárosa.
9, Mentalitás
Bizonyára sokan tudják, hogy a Kínai Népköztársaság a legnépesebb ország a Földön. A bonyolult és szerteágazó politikai és földrajzi felosztások miatt, elég nehéz eldönteni, hogy pontosan hányan is lakják, de a legutolsó felmérések szerint 1 366 240 000 azaz egy milliárd háromszázhatvanhat millió kettőszáznegyvenezren. Ez a Föld bolygó lakosságának 19%-a. Ezért nem is csoda, hogy bár Csengtu lakosainak száma körülbelül 14 millióra tehető, még így is ’vidéki kisvárosnak’ számít abban a térségben. Ekkora embertömeget kordában és kontroll alatt tartani nem lehet egy egyszerű dolog, és ennek egyik módja az információmegvonás.
A csengtuiak egyébként nagyon kedves, segítőkész embereknek bizonyultak abban a pár napban. Érezhető volt belőlük az az igyekvő kisvárosi kisugárzás, és hogy nagyon szerettek volna a kedvünkre tenni, de nagyon sokszor elkommunikáltunk egymás mellett. Ami viszont nagyon fura volt, és ezt ezért inkább kínai tulajdonságnak tudtam be, az az volt, hogy néha olyannak tűntek, mintha agymosottak lennének. Nyilvánvaló volt, hogy ők egy apró fogaskerék egy óriási gépezetben, és a saját feladatukon kívül nem tudnak másban gondolkozni. Nem látják át az egész gépezet átfogó működését, és a legtöbb élethelyzetben nem képesek a prolémamegoldó gondolkodásra. Legalábbis nem mindegyikük.
Erre az egyik példa a sokból, ami talán a legjobban lefesti, hogy mire gondolok, az a szálloda recepcióján esett meg. Pénzt váltani bárhol lehet, mert egységesített árfolyam van, de a legegyszerűbb ezt egy bankban, vagy a szállásunk recepcióján megtenni, mert ott nagy eséllyel még kezelési költséget sem vonnak majd le. Első nap ez minden komplikációtól mentesen zajlott, bár elég összetett papírmunkát igényelt a folyamat: vagy három papírt kellett több helyen is aláírnom (persze csak az Isten tudja mi állt rajtuk kínaiul), de 10 perc volt az egész.
Néhány nappal később megint úgy döntöttem, hogy váltok magamnak némi helyi valutát, és a tapasztalt nagyöregek ruganyosságával lépdeltem oda recepcióhoz. Előkészítettem az útlevelemet, a szobakulcsomat, a pénzt, és már a tollal a kezemben vártam, hogy ismét aláírhassak. Kár volt. Az egy recepciós helyett most 8 (!!!) volt a pult mögött, de szemlátomást egyik sem tudta pontosan mit kell csinálni. Az egyik kislány lefénymásolta a szobakulcsomat, a másik felírta az útlevél számomat, a pénzt megkaptam, de papírt aláírásra nem... Kezdett pánikhangulat kialakulni odaát, úgyhogy finom iránymutatással segítettem nekik lezavarni ezt a folyamatot. Mint kiderült, a 8 hölgy azt az egy recepcióst volt hivatott helyettesíteni, aki pont szabadnapon volt.
Ennek a történetnek az ellentéte pedig egy talpraesett pincérnő esete. Mint említettem, a nyelvvel és az éttermi rendeléssel egész idő alatt akadtak problémáink. Az utolsó esti vacsorán már felkészültünk mindenre lelkileg, de még így sem voltunk annyira felkészültek, mint a felszolgáló hölgy! Ő ugyanis az okos telefonján egy angol-kínai fordító programot rejtegetett, szóval ha bármi kérésünk vagy kérdésünk volt, bepötyögtük neki ’Tarzan English’-sel, és ugyanezzel a módszerrel válaszolt nekünk ő is. Annyira el voltunk ájulva ezen a zseniális ötletén, hogy a kolleganőm is rögtön letöltötte ezt programot. Kár, hogy már az utolsó napon voltunk, úgyhogy nem tudtuk kimaxolni ezt a világmegváltó ötletet.
