Prága kihagyott ékkövei

avagy mit mutassunk annak, aki már "mindent látott" Prágában?

2015. november 18. - czechlife

Néhány turistacsoporttal és jó néhány évnyi prágai barangolással a hátam mögött, nagyon sajnálom azokat az utazókat, akik mindig ugyanazt jól ismert útvonalat követik, amit első látogatáskor megmutatott a csoportnak az idegenvezető. Prága valóban egy ékszerdoboz, és mint ilyennek, vannak rejtett fiókjai, amelyekbe érdemes belenézni, mielőtt kijelentjük, hogy láttunk mindent. Ebben a listában néhány személyes kedvencemet mutatom be.

Lennon fala

Első látogatásaim egyikének alkalmával mutatták meg nekem a John Lennonról elnevezett graffiti falat. Vannak
alkalmi látogatók, akik számára ismerős lehet, de ettől függetlenül érdemes ide visszatérni időről-időre. A fal ugyanis az újabb rárajzolt üzeneteknek, képeknek és installációknak köszönhetően folyton változik.

Az élő emlékmű eredetileg 1980-ban kezdte meg pályafutását, John Lennon halálával. A prágai rajongók itt, a Kampa félszigeten gyűltek össze búcsút venni a zenésztől, és jelképes sírhelynek használták a felületetet, ahol leróhatták tiszteletüket. A szocialista rezsim nem nézte jó szemmel ezt az Amerika imádást, így elindult az átfestős-graffitizős-bedeszkázós, végül kiszabadítós csiki-csuki.  Ma már a népet elnyomó diktatúra ellen békés demonstráció jelképéve is vált ez a folytonosan új arcát mutató építmény.

Prágai Velence

Ritkán mondható el, hogy híd alá kerülni romantikus dolog lenne. Ez alól viszont Prága megint csak kivétel. Kedvenc sétáim a Kisoldalon nem azok voltak, amikor egyenes folyattam az utamat a tér felé. Érdemes lekanyarodni a híd alá vezető lépcső felé, mert ott található a Moldva folyó egyik leágazása, a Čertovka (azaz ’kisördög’). Ez a csatorna úgy szeli át a Kisoldal utcáit, mintha Velencében járnánk. Ráadásul számos itteni lakásnak az ajtaja is a csatorna felől nyílik, ahová csak hajóval lehet eljutni. Azok, akik ráveszik magukat itt egy kis csónakozására, még történelmi ereklyére is bukkanhatnak: számos helyen felfedezhetőek a Károly híd elődjének, a 12. századi Judit híd dekorációjának, járólapjának és tartóoszlopainak maradványai.

A Wallenstein palota kertje

Aki már távozott valaha a Prágai várból a Fekete torony felől, és átkukucskált az ott található várfal részen, hogy meglesse a panorámát, az már láthatta egy részét ennek a pazar komplexumnak. A 17. századi építmény jelenleg a Szenátusnak ad otthon, ezért a belső terei ritkán látogathatóak, de a kertje eddig még sosem hagyott engem cserben, amikor egy elcsigázott csoportot kellett újra felvillanyozni.

Óriási halastava (nem kevésbé óriási Koi pontyokkal) és sövénylabirintusa minden alkalommal ámulatba ejti azt, aki belép ide. Jó idő esetén fehér és kék pávákkal is találkozhatunk, akik szabadon mozognak a kertben, és pózolnak a látogatók nem kis örömére.  Nem csalódnak azok sem, akik jobban kedvelik a képzőművészetet, mint az állatkertet: a barokkos mitológiai szobroktól övezett út az ún. sala terrenaba vezeti a látogatót, amely akusztikája miatt koncertek és színházi előadások helyszíne. Az építmény mennyezete a trójai háború jeleneteit ábrázoló freskókkal díszített, amelyek valószínűleg jóval a komplexum megépítése után kerültek fel.

És említettem, hogy baglyok is vannak?

Az újvárosi városháza

Prága történelmi városrészei közül az Újváros a legfiatalabb és a legmodernebb. IV. Károly pontos tervezések, gazdasági felmérések és komoly lakhatási feltételek megszabása mellett építette ezt a negyedet, amelyhez például a mindenki által ismert Vencel tér is tartozik. Sajnos ritkábban van alkalom bemutatni a városrész másik nagy terét – a Károly teret, ahol egy reneszánsz stílusúvá alakított városháza is található, egy 70 méter magas, mesébe illő toronnyal. Ez utóbbi az egyik legizgalmasabb elem, mert az oldalán még megtalálható az eredeti „prágai könyök” nevezetű mértékegység, amelyet a középkori piacokon használtak, hogy leellenőrizzék, nem csalt-e a kofa a méréskor. Ez a tér a középkorban ugyanis a marhavásároknak adott otthont.

Ráadásul, ha valakit érdekel a lincselés egy igazán csehes formája - a defenesztráció (azaz, ablakon kidobás), annak a prágai vár után ez egy kötelező helyszín. Itt történt ugyanis az első prágai defenesztráció 1419-ben, ami végül a huszita felkelés kezdetét is jelentette.

A bejegyzés trackback címe:

https://kozelstavol.blog.hu/api/trackback/id/tr218087778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.