Az Európa Kulturális fővárosa címet 1985 óta ítéli oda az Európai Unió. Ez a megtisztelő cím egy évig van az adott városoknál, és ezzel esélyt kapnak arra, hogy felkerüljenek Európa kulturális térképére. Sajnos, amióta Magyarország Péccsel nem abszolválta ezt a feladatot, itthon a téma nem tartozik a felkapottabbak közé. Pedig az európai köztudat építésének ez még egy kellemesebb verziója... Minden esetre a titulus élete nem állt meg 2010-ben – idén a csehországi Plzeň és a belga Mons városok bizonyíthatnak ország-világ előtt.

Plzeň nem csak a Pilsner Urquell

Plzeň tájképét az teszi festőivé, hogy négy folyó találkozásánál helyezkedik el – Mže, Radbuza, Úslava és Úhlava. A középkorban fontos szerepet töltött be a város, mivel a német területekre vezető kereskedelmi úton helyezkedett el. Felvirágzását II. Vencel cseh-lengyel-magyar királynak köszönheti, akinek uralkodása alatt Bohémia területén bányászták az európai ezüstkészlet nagy hányadát, és aki arról volt közismert, hogy félt a macskáktól.

Csehország negyedik legnagyobb városa mégis a sörről vált híressé. 1842-ben Josef Grollnak olyan sört sikerült főznie – nagy valószínűséggel véletlenül –, mely bevonult az európai sörfőzés történelmébe. Addig a cseh sörök sokszor ihatatlanok voltak, és a ma ismert átlátszó, aranyszínű, selymes italhoz semmi közük sem volt. Groll sikeresen felfuttatta a pils típusú sört, amelyet csehül ležák-nak, azaz fekvőnek hívnak. A név onnan ered, hogy a lefőzés után 30 napig hagyják ’feküdni’ az erjedés miatt. Ma a Plzeňský Prazdroj sörfőzdében készül a világszerte ismert Pilsner Urquell, valamint a Gambrinus is.

Amit viszont kevesen tudnak, az az hogy a Škoda gépgyár is ebben a városban található. A gyár nem csupán az autógyártásról vált híressé, de villamosokat, vonat vagonokat, gyárgépeket, és az Osztrák-Magyar Monarchia alatt fegyvereket és katonai gépeket is gyártott. Felvéve a technológia fonalát, érdemes megemlíteni, hogy Plzeňben található Csehország legelső 3D csillagvizsgálója, valamint a Techmania tudós park, ahol egy giroszkóp segítségével kipróbálhatjuk azt is, hogy milyen lehet a súlytalanság állapota.

A fabábok készítésének és a bábszínháznak Csehországban nagy hagyománya van: Prága szerte láthatjuk ahogy „világhírű bábelőadásokat” hirdetnek a plakátok, és nincs szuvenír bolt melyben ne találnánk egy-egy marionett figurát a plüss Kisvakond mellett a polcon. A két legismertebb cseh(szlovák) fabáb Spejbl és Hurvinyek (vagy Hurvínek), kalandjait bábfilmek formájában a magyar közönség is ismerheti még a szocializmus idejéből. A plzeňi párosnak – a történet szerint apa és fia – saját marionett színháza is van a városban. Erről a szép és történetekben gazdag hagyományáról a cseheknek többet is megtudhatunk a helyi Bábmúzeumban.

Plzeň 2015

A város ünnepélyes keretek között kezdte meg a kulturális fővárosi létet január 16-án. A nap fénypontját a videomapping jelentette, melyet az eddigi legnagyobb  szabású ilyen projektnek szántak Csehországban. A vetítés zárásaként megszólaltatták a plzeňi Szt. Bertalan gótikus katedrális új harangjait. A terv szerint a városban egész nyár végéig különböző programokon vehetnek részt az odalátogatók – például filmvetítések, ingyenes koncertek, színi előadások és kiállítások várják az érdeklődőket, melyeket utcai perfomanszok és egyéb meglepetés projektek is kísérnek.

Több részletet a város programjáról és a kultúrával teli évről itt talál: plzen2015.eu

A legtöbb ember még mindig félve gondol azokra a körülményekre, amik Szerbiában várhatják, amennyiben ezt az országot választja úti céljául. Pedig a helyzet koránt sem annyira rossz, amennyire a fejünkben él. Kedvcsinálónak íme egy gasztronómiai ajánló Belgrád jellegzetes helyeiről, és néhány szerb ételkülönlegességről.

Figyelem! Elöljáróban néhány általános megjegyzés, amelyeket jó, ha tud az, aki először jár az országban:

• Szerbiában nem tiltott a dohányzás a vendéglátó egységekben, ezért annak ellenére, hogy számos helyen található dohányzást tiltó matrica a falon, legtöbbször ez nem jelent semmit. Inkább a kisebb, gyorsétteremszerű étkezdékben tisztelik ezt az előírást.
• Annak ellenére, hogy nem lehet dohányozni, biztos, hogy szagosan fogunk távozni kedvenc burekező helyünkről, vagy pékségünkből. Pont a kis tér miatt a szagok elég mélyre be tudnak ivódni a ruhánkba, a hajunkba, az életünkbe… de legtöbbször lehet dohányozni, szóval mindegy is.
• A csípős paprika itt a Horgosról származó paprikaőrleményt jelenti, amelyet nem por alakban árulnak. Nem lehet vele olyan jól főzni, mint a magyar paprikaporral, és nem is ad olyan színt az ételnek, de csípősségre van olyan erős. Szóval óvatosan vagánykodjunk.
• A szerbek nagy része mindenhez eszik kenyeret. Pár évvel ez előtt kérdés nélkül vittek ki egy kosár pékárut az asztalhoz minden étteremben, teljesen függetlenül attól, hogy mit rendeltünk. Ez aztán a számlán is külön tételként szerepelt, akkor is, ha nem nyúltunk hozzá. Valószínűleg az egyre nagyobb számba idelátogató, értetlenkedő külföldiek hatására, ma már először megkérdezi a pincér, hogy kérjük-e a kenyeret.
• Akinek kicsit érzékenyebb a gyomra, készüljön fel némi kényelmetlenségre, ugyanis a szerb ételek elég zsírosak és nehezek. Ami garantált: pattanások és enyhe hasmenés pár nap után.

Reggeli: Burekdžinica Sarajevo – többféle burek joghurttal
(Svetogorska 38, Stari Beograd)

A burek közismert balkáni étel, Bulgáriától kezdve a volt Jugoszlávia minden államában megtalálható. A legtöbben a bosznia-hercegovinai burekre esküsznek, azt tartják a legautentikusabbnak és a legfinomabbnak. Lényegében egy pitéről van szó, amely többrétegű leveles tésztából készül. Kisebb városokban találhatunk olyan burekezőt is, ahol a szemünk láttára készítik el a tésztát (pl. Szabadkán). Tölteléke lehet többféle, a klasszikusok a darált hússal (burek, burek sa mesom), tört krumplival (krompiruša) vagy túrószerű sajttal töltöttek (burek sa sirom). Burekhez dukál az ívó joghurt, melyet itt kérhetünk kimérve, csak egy csészével is.  Ez hivatott ugyanis semlegesíteni valamelyest a zsírokat, és segíteni a jobb emésztést.

Ne lepődjünk meg, ha más formájú burekhez szoktunk – itt a hosszúkás verziót készítik, mely egymás mellé helyezve sorakozik a tepsiben (a másik nagy, kerek tepsiben készül, melyet háromszögenként árulnak). Ezt grammban lehet rendelni szóval, ha többfélét is próbálnánk 100-150 grammonként ajánlatos kérni. Első körben.

Tízórai: Srpska Kafana – török kávé, ratluk és birsalma pálinka
(Svetogorska 25, Stari Beograd)

Amennyiben nem érzünk magunkban elég kalandvágyat ahhoz, hogy nyakunkba vegyük a várost, és
gasztronómiailag felfedezzük, a Srpska Kafana nevű étterem a legjobb választás. Étlapján megtalálható az összes klasszikus, szerb főtt étel, enteriőrje pedig a régi idők szerb kávéházainak hangulatát idézi. Igazán különleges a török kávéjuk is (turska vagy domaća kafa), mert direkt erre a célra készített edényben – ’džezvaban’ szolgálják fel. Ez a nyeles edény minden szerb háztartásban megtalálható, hiszen ebben készítik el napi kávéjukat, de olyan helyet találni, ahol ebben is viszik ki a vendégeknek már ritkaság számba megy. A török kávé mellé klasszikusan egy török édesség jár – a ratluk, melynek gumicukorszerű állaga van és általában egy íze: édes. És ha már kávéházi hangulat, akkor mindenképpen elengedhetetlen része ennek a szettnek a birsalmapálinka (dunjevača).

Ebéd: Kod Kapetana - halászlé Zemunban, a Duna partján
(Kej Oslobođenja 43, Zemun)

Bár legutóbbi ottlétünkkor fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, Zemun az a része Belgrádnak, ahová érdemes kiruccanni akár csak egy laza, vasárnapi sétára, vagy megnézni a piacot. Persze, nem télen. Minden esetre nem hagyhattuk ki a klasszikus folyóparti hangulatot, ha már erre jártunk, és a jó kis folyami halászlét. Mivel nincs turistaszezon, a helyiek pedig már javában az újévi bulira készültek, nem volt sok választási lehetőségünk, úgyhogy betértünk az első helyre, amely ár-érték arányban megfelelőnek tűnt. A Kod Kapetana egy klasszikus étterem, ahol a pincér le- és felsegíti a hölgyekről a kabátot, betolja alájuk a széket, a vendég az étkezés előtt nedves törlőkendőt kap, hogy megtörölje a kezét, aztán mindezt rongyrázós francia név alatt a számlán is feltüntetik (fejenként 330 forintért). Minden esetre a folyami halból készült halászlé mennyiségre és minőségre is kifogástalan volt. Ehhez horgosi csípős paprikát szolgáltak fel, és ismét török kávét ittunk (ezúttal ratluk nem járt hozzá).

Desszert: Proleće étterem – tufahije
(Vuka Karadžića 11, Stari Beograd)

Valószínűleg már eddig is feltűnt az erőteljes török hatás (nem csak) a gasztronómiában. Ennek oka az, hogy a mai Szerbia egész területe majdnem 400 évig volt török uralom alatt. Számos ételük mellett a zenében, az építkezésben és a nyelvben is felfedezhetőek ennek nyomai.

Az itteni édességek jelentős része is török eredetű, ezért ugyanúgy megtaláljuk a baklava 1001 változatát, mint a számunkra kevésbé ismert mézben pácolt, őrölt diómasszával töltött almát – a tufahijet is. Sajnos kedvenc cukrászdáink nagy része, melyet még egyetemista korunkban szerettünk meg, már nem üzemel, ezért kétséges volt, hogy hol fogjuk ezt a kedvelt, de kevés helyen fellelhető ínyencséget megtalálni. Betértünk hát a sétálóutcától nem messze található, Proleće étterembe, ahová még szintén fiatalkorunkban jártunk (de csak közvetlenül az után, hogy megjött a tandíj-támogatás). Kellemes meglepetés volt, hogy nem csak az almás-diós édesség került fel az étlapjukra, de a sok éve nem látott pincér bácsi rossz modora sem változott egy hajszálnyit sem.

Vacsora: Good Food - pljeskavica, a gyorskaják gyöngyszeme
(Brankova 1, Stari Beograd)

Sosem igazán értettem, hogy minek bármilyen gyorsétterem láncot nyitni Szerbiában, hiszen olyan utcai étkezési kultúra van már itt kiépítve, hogy az amerikai óriások labdába sem rúghatnak. Míg nálunk a pljeskavica és a csevapcsicsa éttermi minőségben ismertebb, addig itt olyan szinten van, mintha Budapesten gyroszozni mennénk. Minden sarkon van legalább egy olyan bódé, amely faszénen grillezett pljeskavica-burgert kínál a járókelőknek. A legjobb a Zeleni Venac nevű csomópontnál található, ironikus módon, pont a McDonald’s mögött. Ennek a ’pljeska’-helynek stratégiai fontossága van, hiszen erről a részről indul a legtöbb nappali és éjszakai autóbusz Belgrád különböző szegleteibe. Mondanom sem kell, hogy a buli utáni „együnk egy gyroszt-feeling“ teljesen új dimenziói nyíltak meg a szerb fővárosban. A lepényben vagy pitában kínált húspogácsához feltéteket is kérhetünk, melyek nem kerülnek külön felszámolásra. Ilyen például a tejföl, kőrözött, csípősszósz, tzatziki szósz, és különböző zöldségek (paradicsom, káposzta, uborka, hagyma, stb.).

Ez után a menü után az ember joggal érezheti másnap, hogy gasztronómiai kómába esett. A gyomrunk kicsit émelyeg, az esti hagymás pljeskavica ízét még a szánkban érezzük, de tudjuk, hogy pár óra múlva megint éhesek leszünk, mert a szénhidrát nem táplál, de legalább megdobja a vércukrunkat. Az ilyen alkalmakra érdemes megtanulni a ’posna’ kifejezést, ami böjtöst jelent. Mivel a böjt ideje alatt nem tartalmazhat az étel semmilyen állati eredetű hozzávalót, ezért a legtöbb helyen találhatunk legalább egy olyan ételt, ami a böjtöt tartóknak készül. Az említett burekező helyen például böjtös spenótos burek is található, úgyhogy irány reggelizni!

Miután végre sikerült kiizzadnunk magunkból, hogy ki mire vágyik, következhet az igazán kemény dió: a nagyszülők. Nekik aztán "tényleg mindenük megvan" / "már nincs szükségük semmire", úgyhogy "ne is pazaroljuk rájuk a pénzt”. Mindenki megnyugodhat - van opció az elektromos lábmelegítő, a magunkra erősíthető derék- és gerincbántalmi segédeszköz, és porcerősítő étrendkiegíszítők bermuda háromszögén túl is. Az idő, amit velük töltünk...

1. Ha már a dió szóba jött – A Diótörő

Kell-e ennél klasszikusabb karácsonyi történet? Az Állami Operaházban, a Csajkovszkij utolsó színpadi műveként ismert balettelőadást idén a Kiev City Balett tolmácsolásában tekintheti meg a nagyérdemű. Ez a három felvonásos mesebalett minden évben telt házzal fut, de azoknak is ajándékoznak a varázslatból, akik esetleg nem jutnak el az előadásra. Az Operaház kivül belül ennek a történetnek a szellemében öltözik ünnepi díszekbe, úgyhogy már csak a környéken járni is élmény. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy bizony csipkedni kell magunkat, ha jegyet is akarunk rá kapni. De mi lehetne a legigazibb karácsonyi csoda, ha nem az, hogy sikerül?

Aki nem jut el az Operába, az se búslakodjon ugyanis a karácsony estéjén játszodó történetet a Magyar Táncszínház is műsorára tűzte idén. A Hagyományok Házában a balettet és az eredeti, prózai történetet (E.T.A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály) gyúrták össze, vizuális effektekkel felturbózva, melyek igazi színházi élménnyé teszik az előadást.

Magyar Állami Operaház előadásai: 2014. december 24. – 25. – 26. 11:00; december 27. 18:00
Magyar Táncszínház, előadásai a Hagyományok Házában (1011 Budapest, Corvin tér 8.): 2014. december 29. 10:30 és 15:00; december 30. 10:30 és 15:00

2. Nyugdíjasok találkozóhelye – a piac

Legyünk őszinték és mondjuk ki: a legtöbb nyugdíjas – ha éppen nem a BKV valamelyik járatán utazik a legzsúfoltabb csúcsidőben, akkor a piacon van. Miért ne kísérhetnénk el őket egyszer mi is? Hiszen a közös piacozásnak is megvan a varázsa, ráadásul lehet, hogy még tanulunk is néhány trükköt... egyszer nekünk is jól fog ez jönni. Aztán az is előfordulhat, hogy nagyszülőnk kiválaszt valamit, amit végre enged is magának megvásárolni amolyan poszt-karácsonyi ajándékként.

A Gozsdu udvarban minden szombaton otterem a Nagy Budapesti Kultúrzsib nevű bolhapiac, mely antik, retró és kortárs darabokat egyaránt kínál. Ennek az antik részlege nyár óta véglegesen otthonra talált a Király utca és a Dob utca között húzódó udvarban, és a régiségvásár december 31-ig 10:00-tól 15:00-ig várja a kincskeresőket.

A másik tippünk nem egy átlagos bolhapiac, hanem egy programokat is kínáló művészeti, családi és kultúr tér. A Bálna fantázianevű hodály épületben található az AntikPLACC, amely az antik, régiség, és designer vásáron kívül koncertekkel és kiállításokkal is várja az érdeklődőket minden vasárnap, december 28-ig, 10:00-tól.

Gozsdu udvar: 1075 Budapest Király u. 13. – Dob u. 16.
AntikPLACC: 1093 Budapest, Fővám tér 11-12.

3. „Hogy dicsekedhessek a kisunokámmal!” - a képek

Az örök slágerajándék, a megunhatatlan örömforrás, amelyből sohasem elég – a családi fotóalbumok. Minekután már mi is halálosan unjuk saját magunk érettségiző arcát, legyen szó a ballagásról vagy egy félresikerült tablóképről, itt az ideje felturbózni kicsit a témát. Nem, nem a fotó-naptárra gondolok...

A JibJab.com idén lehetőség ad arra, hogy saját arcképünkkel készíthessünk karácsonyi üdvözletet szeretteinknek. Ezeknek a tárhaza végtelen: kezdve a videótól, ahol egy a mi arcunkkal ellátott, Mikulás sapkába öltözött alak feldísziti a házat karácsonyi díszekkel, egészen a Hannuka-üdvözletet küldő e-cardig minden megtalálható. Ami a legjobb az egészben, hogy nem kell egyedül égnünk – van lehetőség arra, hogy több ember arcát is beillesszük. Így garantált az örvendezés, ha a testvéreket és unokatestvéreket is belerángatjuk egy karácsonyi meglepetés videóba.

+1 A szaloncukor

Bár a cukorka készítésről már esett szó az előző posztban, azért a nagyszülők nem szokták szeretni, ha megmondják nekik, hogy mit hogyan kell csinálni. Ezért lehet ideális, ha feldobjuk, hogy a karácsonyi készülődésbe beiktathatnánk a szaloncukor készítést. Az egész család beszállhat, felajánlhatjuk segítségünket amíg a nagymama elő- és elkészíti, a nagypapa pedig becsomagolja a végeredményt, és ráteszi az akasztót. Ezután nem marad más hátra, mint lelegelni a jó, házi szaloncukrot a fáról, és gondosan visszahajtogatni a csomagolást...

A hatodik könyv és tizennegyedik plüssállat megvétele után, amennyiben idén szeretnénk kicsit felturbózni vagy netán csak valami különlegeset adni szeretteinknek összegyűjtöttük nektek három részben, hogy mi milyen különleges ajándékokat ajánlunk a különböző korosztályoknak. Csak reménykedni tudunk, hogy a rokonaink nem olvassák ezt a bejegyzést. 

Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy egy kupon nem a megfelelelőbb ajándék a fa alá egy kisebb gyereknek, viszont az alább felsorolt dolgok jó kiegészíthetői lehetnek a téli szünetnek gyerekeknek és szülőknek egyaránt.

1., Cukorka készítés a CUKORKÁban

Az Astoriánál található Cukorkában gyakran szerveznek  cukorkakészítő workshopokat, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a cukorkakészítés fortélyaival, illetve saját cukorkát, nyalókát is gyúrhatnak.

Melyik gyerek nem jön földöntúli izgalomba attól, ha saját édességet készíthet magának? És melyik felnőtt nem jön földöntúli izgalomba attól, ha mindez felügyelet alatt történik?

Cukorka készítésről még több infó itt.

2., Medve-, és farkasotthon

Veresegyházán működik ez az otthon farkasokkal és medvékkel. Minden vasárnap 11 és 13 órakor látvány etetés a szelíd farkasok kifutójánál. A medvék etetését még mi magunk is megoldhatjuk a helyszínen található kifejezetten erre a célra szolgáló hosszú fakanalakkal és mézzel. Nagy plusz, hogy semmiképp sem kell minden már meglévő programunkat felforgatni, hiszen az otthon mindennap nyitva van, ahogy a honlapjukon is írják még a pirosbetűs ünnepnapokon is. 

3., Szarvasfarm

Kaposvártól nem messze található Bőszénfa,  jelenleg itt található Közép-Európa egyik legjelentősebb állatállománya. Több mint 1500 gímszarvasnak, 300 vaddisznónak, dámvadnak, muflonnak és őznek ad otthont ez a terület és melyet dec. 22. és január 4-e között napi kétszeri látógatótúrák keretében lehet megtekinteni. Ki nem álmodott már arról, hogy egy Bambit simogat az erdő közepén? Naugye.

Még több infó és nyitvatartás, látogatótúrák időpontja itt.

/ Képek: Cukorka, Medveotthon, Szarvasfarm /

Évekig tartó fagyban és szélben való bevásárlás és öt évig tartó építkezés után idén októberben megnyitott a rotterdami Markthal, Hollandia első és legnagyobb fedett bevásárlócsarnoka.

Volt már korábban szó Kínáról, írtunk Csehországról, valamint adtunk repülőjegy foglalási tippeket is azoknak, akik hirtelen ötlettől vezérelve szeretnének külföldön vakációzni. Mivel ez a blog nem csak a távoli látnivalókról szól, épp itt az ideje, hogy beszámoljunk arról, hogy mi folyik közel hozzánk.

Például arról, hogy ezen a héten vasárnap, október 26-án nyílik meg Erwin Olaf holland sztárfotográfus első önálló tárlata a debreceni MODEM-ben.

De ki is az az Erwin Olaf? És miért lenne tökéletes program a négy napos pihenés levezetéseként a vasárnapi megnyitó?

Amikor szóba jön Csehország, automatikusan a sör, Svejk és Prága jutnak eszünkbe. Azok, akik – valamilyen rejtélyes oknál fogva – mélyebb érdeklődést mutatnak a cseh nép kultúrája iránt, talán még néhány UNESCO-s várost is fel tudnak sorolni, mint például Kutná Hora vagy Český Krumlov. Az igazán nagy májerek pedig még azt is tudják, hogy Karlovy Vary évről évre Európa egyik legszínvonalasabb filmfesztiváljának ad otthont. Viszont csak kevesen ismerik, hogy a csehek vallási bölcsőjében, a még mindig keresztény Morvaországban, kiváló borokat termesztenek. Ráadásul egy olyan középkori kisváros is van itt, melynek varázsa vetekszik a prágai Óvároséval. Hogy miért nem került fel Znojmo az UNESCO Világörökségi listájára? Mert beteltek a helyek...

Znojmo középkori, macskakő-utcás belvárosa egyedulálló a maga nemében, hiszen a várfal mellett már a Dyje folyó húzódik, mely elválasztja a város magját a Podyji Nemzeti Park-tól. Hat évvel ez előtt megpróbálták a városatyák feliratni az UNESCO Világörökségi listájára ezt a városrészt, hiszen nem csupán történelmi jelentősége van, de egy nemzetközileg is elismert természeti rezervátum is körülveszi. Sajnos a bizottság úgy döntött, hogy Csehországból már túl sok középkori városközpont került a védelmük alá, így többnek nem engedélyezhetik ezt a kiváltságot.

Pedig kevés ember van, aki ne bólogatna elismerően, amikor elé tárul a Dyje folyó panorámája, melynek túloldalán már Ausztria látható. A Podyji Nemzeti Park egyeduálló fúziója a borkészítéshez használt szőlőtőkeligeteknek, és a hagyományos közép-európai erdős parkoknak. Számos bicikli- és  túraútvonal is található itt, amely az aktívan pihenni vágyóknak ideális terep. A természet csodáin túl, a városfal egy 12. századi keresztény körtemplomot is rejteget, mely cseh földön az első keresztény építmények egyike. A Szt. Katalin körtemplom egyedisége abban rejlik, hogy belső falán a Přemysl uralkodóház tagjainak freskói találhatóak, mely sokuk esetében az egyetlen fennmaradt, hiteles ábrázolást jelenti. (Van magyar audioguide!).

A város a természetkedvelőkön kívül, azért az alkohol-turistáknak is kedvez, többek között a már említett bor-szőlő relevancia miatt. Számos családi borászat található a városka közvetlen szomszédságában, akik akár hétvégén is szívesen megnyitják pincéiket azok előtt, akiknek kóstolgatni szottyan kedve. De nem Csehországról beszélnénk, ha nem lenne itt is fellelhető némi ’folyékony kenyér’. Közvetlenül a Szt. Katalin körtemplom mellett található a város régi sörfőzdéje, mely sajnos ma már nem működik, de Znojmo söre még forgalomban van – ez a Hostan. Érdemes kipróbálni, ugyanúgy, ahogy a helyi kovászolású uborkát is, amely annyira a város sajátja, hogy a znojmoi focicsapat kabalája is egy óriási, zöld ubi.

Znojmo a már említett nevezetességek mellett büszkélkedhet egy földalatti folyosórendszerrel is, melyről azt tartja a legenda, hogy megvédte a várost a harmincéves háború alatt a svéd sereg támadásától. A lakosok ugyanis elbújtak ebben a pincerendszerben, de olyan hirtelenséggel tették mindezt, hogy égve hagyták a tűzhelyeket. Mikor a svéd hadsereg megérkezett, csak egy szellemvárost találtak, ahol sehol sem volt senki, de a kémények mégis füstöltek. Ettől annyira berezeltek, hogy a fosztogatásról is megfeledkeztek és gyorsan továbbálltak. A földalatti labirintus nyitva áll a látogatók előtt, és az egyik lejárata a znojmoi városházától nem messze található. A városháza tornya, annyira egyedülálló, hogy bármelyik morva ezer közül is rögtön felismeri. Tavaly óta ez a kijelentés talán a cseh alternatív zene kedvelőire is igaz, hiszen egy ismert zenekar, a Tata Bojs, itt forgatta utolsó videoklipjét:

Ha valaki csehországi nyaralást vagy hosszúhétvégét tervezget, és már nagyon unja – az egyébként megunhatatlan – prágai látképet és UNESCO-os kisvárosokat, akkor íme, egy még  viszonylag felfedezetlen ékszerdoboz. Szeptember második hetében zajlik a Történelmi Szüreti fesztivál (Znojemské Historické Vinobraní), amikor is a város felölti középkori arculatát és felvonulásokkal, lovagi tornákkal valamint egyéb, két napig tartó kulturális programmal köszönik meg az égieknek a szőlőáldást.

Mióta egyre több fapados járat indul Budapestről csak két dolog miatt szoktam boldog nosztalgiával visszagondolni azokra az időkre, amikor mindig mindenre a vonatot használtam. Az egyik ok, hogy viszonylag könnyen lehet útitársat váltani, így nem fordulhat elő az, hogy valaki két és fél órán keresztül az élettörténetét próbálja előadni, mialatt én nemcsak fizikailag, de szellemileg is a felhők között szeretnék már lebegni.

A másik ok a vonat mellett, a viszonylag rugalmas és gyors úticél kiválasztás. Egy repjegy foglalása minden esetben utánajárással jár, időigényes, nem is beszélve az őrjítő várakozásról, amit a hónapokkal korábbi foglalásunk okozott. A vonatnál sokkal egyszerűbb mindez, hiszen nem igényel sok előkészületet, hogy felpattanjunk például egy Budapest - Szob járatra. 

Ez utóbbi problémára próbál megoldást találni a Drungli nevű alkalmazás, ami szolidan csak kaland generátornak aposztrofálja magát.

Az oldal egyszerűen működik, mint a faék: csak beírjuk, hogy melyik reptérről szeretnénk indulni, megadunk egy körülbelüli dátumot (vagy akár egész hónapot) és máris kiválaszthatjuk a nekünk és pénztárcánknak tetsző úticélt.

Figyeljünk arra, hogy az első ár, amit a program kiír nem a retúr jegy ára, ezt nekünk magunknak kell beállítani.

Az oldal mostmár kiegészült egy szállás foglaló résszel is es egy bloggal a különleges úticélokról.

A Drungli  tehát egy szuper utazástervező azoknak, akik későn kapnak észbe, hogy hamarosan hosszú hétvége közeledik vagy egyszerűen csak hirtelen felszabadult néhány napjuk és külföldön szeretnék tölteni az időt.

Az oldal itt található: www.drungli.com

Ha esetleg mégis várni kéne picit a járat indulásáig, kommentben várjuk a megfejtéseket arról, hogy hol van Waldo a Lufthansa poggyászos utasa a képen.

 Forrás: (Travel between the pages) 

Az extrém sportok hallatán izmos, kisportolt fiatalok jelennek meg a szemünk előtt, valamiféle védőfelszerelésben, és mindenképpen jelen vannak a látomásban a sebesség, és az adrenalin. Az utazási irodákban kifüggesztett képek láttán az átlagos nyaralónak inába száll a bátorsága, és úgy dönt, hogy ez nem neki való móka. Pedig nagyon rosszul tesszük, ha ilyen elhamarkodott döntést hozunk, hiszen Horvátországban számos extrém sportot bejárattak, és annyira biztonságossá tettek, hogy bárki könnyedén részt vehet rajta. Ebben a cikkben az Omiš-ban és környékén kipróbált aktív üdülési programokról írok, melyeket a várost körülvevő hegyek és a Cetina folyó kínál.

Minden évben Horvátország az egyik legkedveltebb nyaralási desztináció a magyarok körében. A klasszikus tengerparti üdülés már akár unalmas is lehet, és nem is ebbe a blogba való. Az aktív nyaralók közül egyre többen döntenek úgy, hogy nem bírnak, és nem is akarnak egy héten át naphosszat különböző strandokon grilleződni, ezért keresik az élménydús tevékenységeket. A horvátok ennek a trendnek is megfogták az esszenciáját, így a bátrabbak nem kell, hogy lekorlátozzák aktivitásukat a biciklizésre.

Rafting
Ez a diszciplina az extrém sportokban kevéssé járatosak számára is ismerős lehet. Lényegében egy nagy gumicsónakba ültetik a csapatot, és leeveznek a Cetina folyó fodros zubogóin. A hiedelemmel ellentétben, az sem baj, ha az illető még az életben nem evezett, és a csónakból sem fog kiesni minden kanyarban. Érdemes viszont régi fürdőruhában nekivágni a kalandnak, mert a gumicsónak szélén ülve a fürdőruha-alsó anyaga bánhatja. Hátul egy tapasztalt, helyi vezető ül, aki segít az csónak irányátásában, és ha szerencsénk van, személyiségével és sztorijaival emeli a hangulatot. Egy csónakban kb. 8-10 ember ül, akik a lábukkal ellentartják magukat, a jármű aljára erősített kereszt-köteleket segítségével, ahová be lehet bujtatni a lábfejet. Így biztosra mehetünk, hogy nem fogunk egy-egy nagyobb huppanónál kibukfencezni a csónakból. Hacsak a vezető nem akarja úgy... Mivel a folyó lefelé folyik nagyon nem kell evezni, így ezt programpontot az idősebbek, vagy kevésbé fittek is nyugodtan kipróbálhatják. Ráadásul egy természeti rezervátum közepén tölthetünk néhány fantasztikus órát.

Canyoning
Az, akit a rafting nem hozott elég közel a természethez, kipróbálhatja a fenn leírt program csónak nélküli változatát. A canyoning lényegében hasonlóképpen zajlik, annyi különbséggel, hogy a védőfelszerelés része egy vastag búvárruha, mely a folyóból kiálló szikláktól hivatott megvédeni a testünket. Bár borzalmasan hangzik, de annál nagyobb élmény megtapasztalni a folyó természetes erejét a kanyonban, bukdácsolni a hömpölygő vízben, felfedezni magunknak a barlangokat, és bemászni a vízesések mögé. Mivel habtestünk úsztatása mellett néhol enyhe sziklamászás is a program része, ezt inkább a kicsit kondiban lévőknek ajánlom, hiszen a ruha akár 6 kilós is lehet, ha megszívja magát vízzel. De nem kell rögtön Shwarzenegger-féle izomzattal rendelkezni, elég ha valaki felkészülés gyanánt, heti rendszereséggel látogat egy-két aerobik órát.

Zipline
És ha valakinek nem fülik a foga a vizes programhoz, de mégis megnézné a természetet egy extrém szemszögből, annak kiváló alkalma nyílik erre Zipline-on, melyet idén indítottak először. Itt igazán embertpróbáló pályára talál az, aki fél a magasságtól, hiszen 8 pályán, összessen 2100 méteren, és 150 méter magasságban tekinthet le az Omišt körülvevő hegyekre. Itt a Visegrádból vagy Budapestről is ismert drótkötélpályáról van szó, aminek segítségével lecsúszhatunk a hegység szakadékai között. Érdekessége, hogy rögtön a legelső pálya a leglélegzetellálítóbb, és a leghosszabb is egyben – 700 m. Ezen kívül van egy pálya, melyen tandemben is csúszhatnak a delikvensek, illetve egy olyan, melynek a közepén le is tudunk fékezni egy selfie erejéig, anélkül, hogy ottragadnánk a kötélpálya közepén a magasban. Itt sem kell annak izgulnia, aki még sohasem csinált ilyet: két kísérő is van velük a program alatt, akik a csúszás előtt egy ’baby’ pályán megmutatják és megtanítják a felszerelés használatát. Mégis azt javaslom, hogy ez az élmény kiált azért, hogy egy pillanatra megfeledkezzünk a fékről...

Biztos sokan gondolkoztunk már azon, hogy nekivágunk a messzi, ismeretlen tájak feltérképezésének. Az alábbiakban 10 részletben szeretném megosztani a publikummal, milyen buktatókat, furcsaságokat, csodákat rejthet az, ha valakinek hirtelenjében 4 napra Kínába kell utaznia. Kalandjaim egy Csengtu (Chengdu) nevű városban estek meg, mely Szecsuán tartomány fővárosa.

10, Cenzúra
Már az előző részben írtam arról, hogy rengetegen lakják a Kínai Népköztársaságot, és hogy ennyi embert leginkább azzal tudnak kordában tartani, hogy információt tartanak vissza. Ennek kapcsán sokat hallottam már a legendás kínai cenzúráról, ami bizony belenyúkál az emberek internetezős magánéletébe is, de amikor az ember ott jár, akkor a sok újdonság mellett ez az utolsó dolog, ami eszébe jut.

Egészen addig a pontig, amíg vissza nem tér a hotel szobába, és fel nem szeretné tölteni a csodás élménybeszámolóját a legközkedveltebb közösségi portálra. „Hol a Facebookom?” – merül fel jogosan kérdés. Miután a munkával kapcsolatos emailemet lerendeztem (természetesen a céges emailem hibátlanul működött), szerettem volna lejelentkezni odahaza is. Képekkel megfűszerezett jelentésemet le kellett jegelnem, ugyanis a Facebook a ’Page not found’ (azaz ’Az oldal nem található’) hibajelentés mögé rejtette magát.

Közel fél órás kínlódás után – amikoris IT-s múltam minden problémamegoldó módszerét bevetettem – kellett rájönnöm, hogy a probléma nem a Wi-Fi-vel, a központi routerrel, vagy a laptopommal van, hanem az országgal, ahol vagyok. Ehhez érdekes hozzáfűzni, hogy bár a Twitter és a Facebook kontroll alatt van (vagyis inkáb betiltották), a Tumblr használata teljesen zavartalanul zajlott. Kíváncsi vagyok mégis milyen logika mentén szelektáltak az egyes szociális platformok között.