Kína útmutató kezdőknek - 8. rész: Amikor az európai betér egy kínai cipőboltba

2014. augusztus 16. - czechlife

Biztos sokan gondolkoztunk már azon, hogy nekivágunk a messzi, ismeretlen tájak feltérképezésének. Az alábbiakban 10 részletben szeretném megosztani a publikummal, milyen buktatókat, furcsaságokat, csodákat rejthet az, ha valakinek hirtelenjében 4 napra Kínába kell utaznia. Kalandjaim egy Csengtu (Chengdu) nevű városban estek meg, mely Szecsuán tartomány fővárosa.

8, Olcsó kínai holmi
Az az én nagy bajom, hogy mindig hallgatok mindenkire, aki egy kicsit is erőszakosabban tálalja a tanácsait. Mikor kiderült, hogy megyek Kínába, édesanyám, kezdeti aggódását legyűrve, erőteljesen ajánlotta, hogy mindenképpen üres bőrönddel menjek. Egy barátnője ugyanis azt mesélte, hogy nagyon olcsón lehet ruhát vásárolni Kínában, mert amikor ő járt ott, akkor úgy bevásárolt, hogy két bőrönddel jött haza. Nekem csak egy kézipoggyászom lehetett, úgyhogy tényleg csak a legfontosabb holmit vittem magammal, meg egy extra ruha-szettet, a biztonság kedvéért… szerencsére.

Egyrészt sejtettem, hogy mivel végig dolgoznom kell majd, nem lesz sok időm vásárolgatni, de azért úgy számoltam, hogy egy délutánt rá tudok szánni a dologra. Rögtön az után, hogy elszállásoltak minket, elkezdtem kérdezgetni az önkéntes lányokat, hogy ők hol vásárolnak. A többes szám 2. személyt direkt kiemeltem, de hiába, mert elirányítottak egy bevásárló utcába, ami tele volt Prada, Dior, Gucci, és hasonló üzletekkel. Értem én, hogy próbálnak közeledni az európai sztenderdhez, de kár, hogy árakban is.

A gondok akkor kezdődtek, amikor rájöttem, hogy erre az időjárásra, az a két szett ruha, abszolút nem lesz elég. Már átizzadtam minden lenge blúzomat és nadrágomat a második nap végére, és hát munkaügyben vagyok itt, úgyhogy nem engedhettem meg magamnak, hogy túlságosan lestrapált legyen a ruhatáram, ezért portyára indultam. A nagyobb áruházakban és ruhaboltokban vagy európai árért lehetett luxus darabokat venni, vagy úgy nézett ki az egész, mint egy túlméretezett kínai piacos gyerekruha-túrkáló. A legmókásabb az volt, amikor beléptem egy cipőboltba, és a szegény eladólányok meglátván a 40-es lábamat, sápadt, torzult fejjel rohantak el a bolt hátsó részébe, nehogy ki kelljen engem szolgálni. Még én kértem elnézést, azt hiszem.

Szerencsére a kommersz ekkor is a segítségemre sietett: találtam egy H&M boltot. Itthon általában az szokott lenni, hogy elég nehezen megy a vásárlás ilyen helyen. Vagy nagyon furán állnak rajtam azok a darabok, melyeket a 15-16 éves tini lányokra terveztek, vagy már nincs a méretemben, annyira átlagos vagyok. Na, ez Kínában pont a visszájára fordult! A nem tini lányokra tervezett ruhákat a kínai hölgyek nem veszik, mert nem áll nekik jól, ráadásul M-es mérettől felfelé alig vannak ott néhányan.

Sokszor kellett magamat figyelmeztetnem, hogy csak egy kézipoggyászom van.

A bejegyzés trackback címe:

https://kozelstavol.blog.hu/api/trackback/id/tr636601181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.