Dublin nem egy tipikus, nyári desztináció, mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy legalább egy hosszú hétvége erejéig meglátogassuk az ír fővárost. Annak ellenére, hogy az időjárás legtöbbször nyirkos és esős, abszolút elfeledteti ezt a város viktoriánus házainak hangulata, az írek nyitottsága és vendégszeretete, valamint az ír kocsmák atmoszférája. Ez a város egyaránt kínál szórakozást azoknak, akik bulizni szeretnének, de azoknak is, akik inkább a kultúra és a történelem iránt érdeklődnek. Íme néhány tipp, hogy mit érdemes megnézni, ha Dublinban járnánk az egyik hétvégén.

1, Sör vagy whiskey 

Legtöbbünknek az első, amit ki szeretnénk próbálni Írországba érvén, természetesen az írek ismert alkoholos italai. Közöttük a legendás, tukános sör, a Guinness. Bár ez az egyik emblematikus itala az íreknek – ahogy a sör általában véve is – azért jó tudni, hogy számos más ír sör is van a választékban.  Ráadásul nem csak az Európában kedvelt lager típusú sörökből válogathatunk, de a stout, ale és red ale típusú sörökből is nagy a kínálat. Érdemes szünetet tartani a Guinnessezés közben és kipróbálni egy O’harat, Harpot vagy Murphy’s-t.

A másik nagy büszkesége az íreknek a whiskyjük. Dublinban nem csak a Guinness sörgyárat, de az eredeti Jameson whiskey főzdét is megtekinthetjük egy túra keretében. (Ma már nem itt gyártják, hanem Corkban.) Én, személy szerint nem vagyok nagy whiskyrajongó, de valóban érdekes volt a túra végén végigkóstolni a különböző nemzetek whiskyjeit és érezni, hogy az ír mennyivel selymesebb. Ettől függetlenül a Jameson koktélok továbbra is jobban ízlettek, legfőképpen az, amelyiket gyömbérrel és lime-mal készítik el.

2, Köszönjük, milliószor!

Egy kedves ismerősöm nagyon sok időt töltött Írországban, ezért az angolja olyan íres lett, hogy még maguk az írek is megkönnyezik. Azért jó tudni, hogy nem csak a kiejtéstől lehet íresebb (vagy ízesebb) az angolunk, de vannak kifejezések is, amikkel fel tudjuk frissíteni megfáradt Oxford Englishünket. Ilyen például a „Thanks a million!” ahelyett, hogy  ’Thanks a lot!’.  De ezeken a tájjellegű kifejezéseken kívül az írek előszeretettel használják saját nyelvüket is, a kelta eredetű gael nyelvet. Minden esetre ne tévesszen meg minket a bűvös, ősi eredet. Egy, a szuveníreken is feltűnő, általam egész gyorsan megtanult mondat például a ’Póg mo thóin’, ami annyit tesz, hogy ’csókold meg a fenekem’. Gondoltam, ez még jól jöhet.

3, Túrabusszal szállni élvezet

Az a típusú turista vagyok, aki inkább térdig legyalogolja a lábát, de nem vesz igénybe semmi olyat, amit a tömeges turistáknak kínálnak. Bevallom, Dublinban megtörtem. Mivel kevés időnk volt, és még annyi mindent szerettünk volna legalább érintőleges látni, ezért felpattantunk egy Hop-on-Hop-off buszra. Valójában megérte, mivel pár euróért egész nap furikáztak minket az ír fővárosban, bármikor le- és felszállhatunk, ahol kedvünk szottyant, és még ingyen Guinness is járt hozzá. Persze, könnyebb volt engem meggyőzni úgy, hogy éppen hét ágra sütött a nap. Már felszállás előtt láttam lelki szemeim előtt, ahogy viktoriánus házak között száguldunk a nyitott tetejű busz legfelső emeletén a napsütésben, hajunkat borzolja a szél, miközben elhaladunk Oscar Wilde háza előtt… Oh, egy pillanat. Ezt nem csak képzeltem.

4, Történetek városa

Kevés varázslatosabb helyen jártam eddig, mint Dublin. Itt keveredik a legenda, az ősi és az újkori történelem. Ha szerencsés az ember és ki tud magának fogni helyi idegenvezetőt –mondjuk egy igazi írt – akkor igazán érdekes szemszögből is megláthatja a várost. Az én helyim a belvárosban sétálva rámutatott az épületeken még mindig látható golyónyomokra, és megállított egy-két járókelőt is, akik szintén hozzátették saját személyes történetüket a városnéző sétához. Ráadásul úgy néz ki, hogy minden ír családnak megvan a maga sztorija James Joyce-ról.

Azoknak pedig, akik inkább a régebbi történeteket szeretik, ott van a számtalan kobold, tündér, óriás és boszorkány története, akik a smaragdzöld ír lankákon élnek az emberek mellett, békében. Dublinban található a Kobold múzeum, amely napközben a gyerekeknek mesél, de éjjel, az utolsó tárlatvezetésre csak a felnőtteket várják. Olyankor bizony megmutatják az ír csodalények a kevésbé kedves arcukat is… Ha szeretünk borzongani és megint gyereknek érezni magunkat, akkor abszolút kihagyhatatlan.

5, A vörös haj nemzeti kincs

Mondhatnánk, hogy igazán nem illik ennyire sztereotipnak lenni egy utazásokról hírt adó, amatőr tollforgatónak, de higgyétek el, ezt nem én találtam ki. A tipikus ír fehérbőrű, vörös hajú és szeplős. Ezt ők mondják magukról. Sajnos azonban a szerelemnek nem lehet gátat szabni, így az évtizedek során történő keveredéseknek köszönhetően, sötétebb tónusú írek is rohangálnak az országban. Annak érdekében, hogy megmaradjon a jellegzetes vonás, az írek speciális társkeresőt hoztak létre, kizárólag vörös hajú egyéneknek! Regisztrációkor nyilatkozniuk kell arról is, hogy nem festett vörösek, hanem genetikai adomány a hajszínük. Ezzel a kezdeményezéssel próbálják meg biztosítani, hogy ne haljon ki az ír népesség körében az echte vörösek vérvonala. Szóval, ami más országokban életre szóló iskolai cikizés, az itt nemzeti kincs. Redhead pride!