Első bejegyzésem. Nehéz elindulni. Nehéz elindulni úgy, hogy le vagyok maradva, és csak vártam a tökéletes alkalmat. És nehéz elindulni úgy is, hogy az utolsó bejegyzés is nehéz.

Nem fontos mindig beszélni. Vannak dolgok viszont, amikről beszélni kell.  Ezt teszi Erdős Virág, az utóbbi idők legjobb közéleti verseinek szerzője,(egy jól körülhatárolható, és mégis kevéssé látható közeg szócsöve? ). Utolsó kötete idén jelent meg, a bejegyzés apropóját azonban a Rájátszás koncertsorozat legújabb fellépése adta. Nem kritika, nem elemzés. 

A Rájátszás egy 2011 óta létező koncertsorozat, ahol kortárs költők és a könnyűzene ismert alakjai alkotnak. Közösen, közöset. Honlapjuk szerint (www.rajatszas.hu) rájátszók közé tartoznak (a  teljesség igénye nélkül): Beck Zoli, Szűcs Krisztián, Kollár-Klemencz László, Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya, Bérczesi Róbert, Szálinger Balázs, Kemény István, Erdős Virág, Háy János és Másik János. Legutóbbi koncertjüknek a Katona József Színház előtere adott otthont, ahol Kollár-Klemencz László (többek között a Kistehén zenekar dalszerző szövegírója és énekese) és Erdős Virág játszott rá. (Grecsó Krisztián aznapra a betegséget választotta a K:atona dolog helyett.)

Lassan indult, de egyre inkább minden a helyére került. Teljes egység alakult ki. Minimál környezet (betonfalak, elszívó berendezések díszletként), minimál rímek, minimál ritmus, minimál zene és maximális élmény. Groteszk szórakozás, groteszk világ, kevéssé odaillő groteszk énekhangon. Néha felolvasnak, főleg énekelnek, verkli-szerű dallam, verkli-szerű sorok. Gitár és zongora, hamis és tiszta, egyszerű és durva, illeszkedve a tartalomhoz. Erdős Virág nem született színpadra. A versek mégis meg tudnak szólalni a saját hangján. Erőteljesen és tisztán. Mert abuzálásról, kisebbségi kérdésekről, mások feletti ítélkezésről erőteljesen és tisztán érdemes beszélni. És mikor elhallgat, szabadkozik. Érthetetlenül. 

Különleges nyelvi megoldások, gyermek mondókának álcázott versformák teszik emészthetővé az egyórás koncertet. Nem könnyen, de egy nem könnyen emészthető környezetben valószínűleg ez a természetes.

Depresszió vége. Menjetek a Rájátszásra, mert erős. És jó. December 29-én, a Trafóban nagyszabású koncerttel zárják az évet, várhatóan hasonlóan igényes műsorral. Érdemes. 

Ígérem, hogy nem lesz ebből rendszer, hogy egymás után két poszt is ugyanazzal az országgal foglalkozik, de a roppant izgalmas témáválasztásaink mellett arra is figyelmet szeretnénk fordítani, hogy rendkívül aktuálisak legyünk.

A mai bejegyzésnek az az apropója, hogy 1948. december 10-én fogadta el és kiáltotta ki az ENSZ közgyűlés az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Ennek kapcsán 1950 óta ezen a napon ünneplik az emberi jogok világnapját.

A nyilatkozatt még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb nyelvre lefordított dokumentum a világon.

A szövegezéséről felelős bizottság elnöke Eleanor Roosevelt volt, aki mindvégig azt propagálta, hogy a kész szöveget ne egyfajta szerződésnek tekintsék, hanem egy nyilatkozatnak, aminek később akkora hatása lehet a világra, mint korábban az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának volt. Rooseveltnek végül igaza lett és habár a nyilatkozat nem törvényerejű és nem kötelez, mégis sok nemzetközi törvény és egyezmény alapjává vált, egy örök hivatkozási pont.

Eleanor Roosevelt az emberi jogok nyilatkozatának spanyol fordításával

S itt jön a képbe az úgynevezett Nyíregyháza utca Amszterdamban, amit a közeljövőben lassan sajnos nyugodtan nevezhetünk Nyíregyháza utcáknak. Az amszterdami Molensteeg és Oudezijds Achterburgwal két  olyan utca Amszterdam piros lámpás negyedében, ami arról ismert, hogy az itt dolgozó prostituáltak nagy része Magyarországról, pontosabban Nyíregyházáról származik.

Még az óvatos becslések szerint is a Hollandiában dolgozó prostituáltak fele nem önszántából választotta ezt a hivatást, hanem emberkereskedelem, kizsákmányolás áldozatai. Közülük is kitűnnek a magyar prostituáltak, akiket legtöbbször magyar stricik csábítanak jobb élet reményében Hollandiába. A lányok nagy része nem tudja mire vállalkozik, amikor megbízik egy "ismerősébe" aki kiutaztatja őt Hollandiába. Majd a paprikaszedés vagy táncosmunka helyett elveszik az útlevelét és megfenyegetik, hogyha nem dolgozik rendesen az ablakok mögött, akkor bántani fogják a családját.

A magyar hatóságok azt állítják, hogy tehetetlenek az ügyben, ugyanis tagja vagyunk a Schengen övezetnek, mindenki ott dolgozik, ahol akar és Hollandiában legális a prostitució.

A holland hatóságoknál viszont a legtöbbször segítséget kérők között második helyen álltak a magyar lányok 2012-ben és ez a szám egyre csak növekszik.

Sajnos a problémára mindezidág megoldás nem született, viszont figyelemfelkeltő céllal készült egy igen hatásos videó az amszterdami emberkereskedelemről.

Befejezhetném azzal, hogy egyszerűen csak azt írom: ennyike.

Viszont mielőtt becsukjuk ezt az ablakot, mert mi úgysem Nyíregyen lakunk és amúgyis nem kell naponta kiállnunk az ablakba a testünket árulni, egy pillanatra gondolkodjuk el a következőn:

Milyen lehet egyedül lenni az akaratodon kívül egy idegen országban, a nyelvet nem beszélve, ismerősök nélkül naponta szexuálisan kielégíteni 8-10 idegent? Akár egy, így eltöltött nap is olyan sebeket tud ejteni az emberben, amik utána később helyreállíthatatlanok lesznek.

Több infó és segítség a témával kapcsolatban:

Hollandiában - Fairwork

Nemzetközi - Stop the traffic

Valljuk be őszintén magunknak és a Szigeten megismert holland bulicimboráinknak is, hogy híresen finom holland kulináris csodák nem léteznek. Kevés ember van aki egyből sorolná a holland konyha remekeit, illetve még kevesebb ember van, aki azok reprodukálásával próbálná elkápráztatni vendégeit. Ennek egyik oka az, hogy a holland konyha tényleg igen egyszerűen elkészíthető ételekből áll, sokszor talán túlegyszerűekből. Gondolt-e már valaki arra hazaúton, hogy de jó lenne enni egy kis zöldséggel összetört tört krumplit enni vacsorára?

Naugye, hogy nem. Pedig ez egy igazi klasszikus holland étel. Meg is főzöm ma este. Not.

A másik oka annak, hogy Hollandiában kevesebb a híresen holland menü és több a nemzetközi konyha az a korábbi gyarmatosításból s mostanra az ország multikultiságából ered.

Ennek ellenére szerencsére ott vannak a snackbárok, amelyek Hollandiában és Belgiumban rendkívül nagy népszerűségnek örvendenek. Ezek a snacbárok helyben elkészülő, gyorsan elfogyasztandó, legtöbbször mirelit ételeket kínálnak, ami valljuk be elég jól tud esni egy kimerítő (bármilyen) túra vagy éjszaka után. Nem véletlenül van minden rendes piros lámpás negyed vagy bevásárló utca közelében egy tucat ilyen büfé. Van az úgy hogy az ember nem bírja kivárni, amíg elkészül a serpenyőben sült szarvas filéje tápióka gyönggyel és Poivrade mártással. Ilyenkor remek ötlet betérni egy ilyen snackbárba, s megkóstolni az igazi flamand sültkrumplit és választani hozzá egy egzotikus nevű szószt. Ne féljünk, bátran rendeljünk egy frikandelt, ami igazából csak egy fűszeres virsli vagy egy lumpiát, ami egy kisebbfajta tavaszi tekercset jelent.

                                                              Kezdődhet az activity!

Szerencsére egy holland üzletember is megtalálta a hiátust a pesti gasztrokultúrában, amit párosított egy remek helyszínválasztással, így kötve össze a kellemest a hasznossal és ennek eredményeképpen már Budapesten is ehetünk az első holland snackbárban.

Külsőre is a holland mintát vették alapul megtoldva egy kis Mcdonaldsos Segíthetek? életérzéssel.

Az árak és az adagok abszolút rendben vannak és a személyzet is rendkívül kedves, a hajnalig tartó nyitvatartás meg valószínűleg nem véletlen. Szóval irány Hollandia vagy a Nagymező utca, ha valami újat akarsz kipróbálni és kifogytál a fekete olíva-gyömbér chutney-ból a vacsorádhoz vagy csak kell valami energia ahhoz, hogy folytasd/befejezd az estédet!

Snack World Budapest

Nagymező u. 49

Hollandiában - szinte minden sarkon

Legnagyobb snackbárlánc: www.febo.nl

Prága olyan, mint Budapest. Csak kisebb. Végig ezt a két mondatot mantráztam Prágában, amíg az egyik felújított, cseppet sem hangulatos kis kocsmából mentünk át egy másik, szintén hasonló attríbútumokkal bíró pincehelyiségbe.

Aztán végül beléptem a Café Louvre-ba. Az erős kép- és értelemzavar sem tántoríthat el attól, hogy leírjam: ez az étterem Prága budapesti New York kávéháza. Csak nagyobb.

Az 1902-ben nyílt étterem máig szinte eredeti pompájában tündököl, belülről. Kívülről inkább hasonlít egy olyan helyre, ahonnan biztosan a biztonsági őrök kísérnének el a legközelebbi bankautomatáig, ha netalántán nem lenne elég borravaló a tárcámban...

Viszont belépve már engedtem a táskám szorításán, ugyanis a hely századfordulós hangulata és nyüzsgése pillanatok alatt magával ragadott. Nem véletlenül volt ez a kedvence Kafkának és az ideiglenes Prágában tanító Einstennek is.

A hely hétköznap is tele van, de asztalt foglalni még így sem kell, mert a pincérek percre pontosan tudják, mikor melyik vendég fog távozni vagy egyszerűen csak úgy ügyeskednek az asztalokkal, hogy egy tíz fős társaság is perceken belül, gond nélkül helyet kaphat.

A café szócskát itt nem kell komolyan venni, remek fogásaik vannak, mind a cseh, mind a nemzetközi konyhából és az árak meg sem közelítik a pesti nagytestvérét. Az alábbi pörköltszerűségért (értsd: pörkölt nagyon sok szósszal) és sörért nem fizettem többet, mint 2400 Ft borravalóval együtt.

Egy ilyen helyen azt hiszem ez teljesen rendben van. Nem is beszélve arról, hogy későn vettem észre, de van reggelijük is, ami miatt még vissza kell mennem, hogy ezt a csodát megnézhessem kozelről is.

De ha ez nem lenne elég, az alagsorban egy jazzklub működik, s az étterem mellett meg egy kiállítótér van időszakos kiállításokkal.

Úgyhogy nem érdemes kihagyni a helyet, jöhettek ide reggel vagy este, a hely garantáltan tele lesz biliárdozó és söröző helyiekkel és kopogő szemű turistákkal.

Café Louvre

Cím: Národní 22, Praha 1, 110 00

Web: http://www.cafelouvre.cz/

Ja, és még egy dolog: első!

[Fotók: Youropi, Foodspotting]