Biztos sokan gondolkoztunk már azon, hogy nekivágunk a messzi, ismeretlen tájak feltérképezésének. Az alábbiakban 10 részletben szeretném megosztani a publikummal, milyen buktatókat, furcsaságokat, csodákat rejthet az, ha valakinek hirtelenjében 4 napra Kínába kell utaznia. Kalandjaim egy Csengtu (Chengdu) nevű városban estek meg, mely Szecsuán tartomány fővárosa.

10, Cenzúra
Már az előző részben írtam arról, hogy rengetegen lakják a Kínai Népköztársaságot, és hogy ennyi embert leginkább azzal tudnak kordában tartani, hogy információt tartanak vissza. Ennek kapcsán sokat hallottam már a legendás kínai cenzúráról, ami bizony belenyúkál az emberek internetezős magánéletébe is, de amikor az ember ott jár, akkor a sok újdonság mellett ez az utolsó dolog, ami eszébe jut.

Egészen addig a pontig, amíg vissza nem tér a hotel szobába, és fel nem szeretné tölteni a csodás élménybeszámolóját a legközkedveltebb közösségi portálra. „Hol a Facebookom?” – merül fel jogosan kérdés. Miután a munkával kapcsolatos emailemet lerendeztem (természetesen a céges emailem hibátlanul működött), szerettem volna lejelentkezni odahaza is. Képekkel megfűszerezett jelentésemet le kellett jegelnem, ugyanis a Facebook a ’Page not found’ (azaz ’Az oldal nem található’) hibajelentés mögé rejtette magát.

Közel fél órás kínlódás után – amikoris IT-s múltam minden problémamegoldó módszerét bevetettem – kellett rájönnöm, hogy a probléma nem a Wi-Fi-vel, a központi routerrel, vagy a laptopommal van, hanem az országgal, ahol vagyok. Ehhez érdekes hozzáfűzni, hogy bár a Twitter és a Facebook kontroll alatt van (vagyis inkáb betiltották), a Tumblr használata teljesen zavartalanul zajlott. Kíváncsi vagyok mégis milyen logika mentén szelektáltak az egyes szociális platformok között.