Az államfőt az elmúlt ciklusban számos kritika érte már a nyugati vezetők részéről, illetve többször is olyan ügyekben merült fel a neve, amik során korrupció illetve hűtlen kezelés vádjával támadták. Ezeken kívül az állami intézmények és cégek, valamint a szerb média jelentős része is a miniszterelnökhöz köthető emberek kezében fut össze. - Ismerős történet? Pedig most a szomszédainkról beszélek, akiket a nemzetközi média propaganda elmúlt évtizedeinek hadjárata hírvákuum alá temetett, ezért nem is tudjuk, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek, mint mi itthon.

A múlt hétvégén Újvidéken jártam és a látogatásom pont egybeesett a szerb választásokkal. Már jóval a végleges feldolgozottság előtt a szerb televízióban bejelentette Aleksandar Vucsics, hogy pártja, a Szerb Haladó Párt, ismét megnyerte a választásokat.

Azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy nem volt elég magas a részvétel, így nem lesz második kör sem, mivel Vucsics az érvényes szavaztok több, mint 50%-át tudhatja magáénak. De a szerb lakosság nagy része sem az alacsony részvétellel, sem Vucsics győzelmével nem ért egyet. Olyannyira nem, hogy már harmadik napja több ezer békés tüntető vonul a legnagyobb szerb városok utcáira, hogy érvényt szerezzen szavazatának, és felemelje hangját a diktatúra ellen. De erről itthon csak nagyon kevés hír található, és azok is pontatlanok.

Az alábbiakban rövid áttekintőt adok a jelenlegi helyzetről, forrásokat megjelölve.

***

Aleksandar Vucsicsot - az eddigi miniszterelnököt és a Szerb Haladó Párt vezetőjét - legtöbben azért tartják hiteltelennek, mert majdnem 20 évig oszlopos, aktív és elismert tagja volt a Szerb Radikális Pártnak (melynek egyik alapítója Vojislav Šešelj, akit 2003-ban a 1991-1993 tartó Jugoszláv háború idején elkövetett emberiség elleni bűntett miatt előállított a Hágai bíróság, majd 2005-ben terhelő tanúvallomást tett Slobodan Milošević ellen, ezért 2014 novemberében feltételesen szabadlábra helyezték). Vucsics hosszú távú, szélsőséges politikai megnyilvánulásait követően 2008-ban bejelentette, hogy elhatárolódik a politikai élettől, majd 2009-ben a Szerb Haladó Párt élén indult a választásokon.

A jelenlegi kampánya során a Szerb Haladó Párt támogatói között számos olyan szerb értelmiségi neve megjelent , akik aztán nyilvánosan tagadták, hogy valaha is nyilatkoztak volna arról, hogy Vucsics mellé szeretnének állni (http://www.balkaninsight.com/en/article/university-professors-support-vucic-possibly-violating-law-03-28-2017).

Visszatetszést keltett, hogy a jelenlegi miniszterelnök és a Szerb Haladó Párt vezetője a választás előtti csütörtökön minden szerb napilap címlapjára felkerült a kampányához egyértelműen köthető poszterrel és szlogennel:

Ezen felül készült videó arról is, hogy pártja hogyan vásárolja meg 1500-3000 RSD (12-25 €) összegben a szegény települések legszegényebbjeinek szavazatait a helyi élelmiszerboltokban (http://www.oslobodjenje.rs/trese-se-srbija-prodavnica-aleksandra-vucica-ovo-niko-nikada-nije-uradio-video/).

Belgrádban, Újvidéken és Nišben 2017. április 3-án diáktünteséket tartottak. A Facebook segítségével kommunikáló hallgatók és támogatóik mára is terveznek tüntetést, de immár még több szerb város csatlakozik hozzájuk. A hallgatók elsősorban a hétvégi választási eredmények miatti elégedetlenségüket fejezik a békés menetekkel.

Csak Belgrádban több ezer ember (a Facebook kommentelők szerint nem csupán hallgatók és középiskolai tanulók, de idősebbek is csatlakoztak hozzájuk) a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karától a Szerb kormány székhelye felé menetelt fegyelmezetten, incidensek nélkül. A szervezők külön kérték a résztvevőket, hogy ne rongáljanak, illetve ne engedjék magukat provokálni (ezt egyébként leírják a Facebook eseményükben is). A szerb Országgyűlés épülete előtt már rendőrkordon várta a tüntetőket, ahonnan 22 óra magasságában, csendben elkezdtek feloszlani.

A 2017. április 4-i tüntetések során sem derült ki pontosan kik a szervezők és mik a pontos követelések, de már hallani lehetett Aleksandar Vucsics ellenes kántálásokat, valamint elhangzott a „Szétloptátok a választásokat” parola is.

A Szabad Európa rádió szerbiai ügynöksége szerint a tüntetők fő üzenete, hogy „nem akarnak diktatúrát”, ennek fényében a Facebook-on is már ezen a címen jelennek meg események. A tüntetéseket nem lehet egyik párthoz illetve szervezethez sem kötni világosan. Aleksandar Vucsics szerint Szerbia demokratikus ország, és a tüntésekkel nincsen semmi gond, egészen addig, amíg békések.

A három városban (Belgrád, Újvidék és Niš) egyenként több ezer ember vonult az utcára, miközben a hírekben (Index, Euronews) csupán több százról és csak belgrádi tüntetőkről esik szó. Ezzel is igyekszik a Vucsics kormány kommunikációja elbagatellizálni az esemény jelentőségét, kihasználva, hogy Szerbia a nemzetközi médiafigyelem legszélén áll.

A tüntetéseket ma folytatják, és a tervek szerint addig tartana a napi tüntetés sorozat, amíg el nem érik, hogy a hazai valamint nemzetközi média ne hallgasson a jelenlegi szerbiai helyzetről.

A Protiv Diktature (azaz A diktatúra ellen) c. Facebook oldalon, melynek létrehozói és kezelői egyelőre ismeretlenek, képeket, videókat közölnek a tüntetésekről, ezeken is meg lehet nézni, hogy nem pár száz, de néhány ezer ember hömpölyög az utcákon:

További képek és videók a tüntetésekről:

***

Azért tartottuk fontosnak közölni ezt az összefoglalót, hogy erőt merítsünk szomszédainkból, akik aztán erőt meríthetnek belőlünk is. Magyarország annyival szerencsésebb helyzetben van, hogy az elmúlt évtizedekben nem lett rányomva a háborús bűnösök és emberiség elleni bűncselekmények elkövetőinek bélyege, ami által a média és a híradás automatikusan démonizálta Szerbia lakosságát. A mi erőfeszítéseink (most akár csak a CEU kapcsán is) sokkal nagyobb nemzetközi média visszhangra találtak, de vajon meddig tartható fenn ez az állapot? Mikor jutunk el odáig, hogy a közösségi médián keresztül kell segítségért kiáltanunk, mert központilag gátolják a tények napvilágra kerülését? Meddig tartható fenn a sajtó látszólagos szabadsága?