Ebben a posztban olyan konkrét helyeket ajánlunk, amiket nem érdemes kihagyni genfi látogatásunk során. A sorozat első részében arra koncentráltunk, hogy mik azok a dolgok, ami miatt mind a turisták mind a helyiek számára ideális célpont lehet a város.

Elsőre kicsit szkeptikusam áltam a városhoz, nem gondoltam volna, hogy sok látnivalót tartogathat egy olyan város, aminek, több, mint 40%-a külföldi és a legfőbb hírneve abból van, hogy sok nemzetközi humanitárius szervezet központja itt található. (Itt van a WHO, a UNHCR, a Nemzetközi Vöröskereszt és még sok más szervezet központja is.) Végül természetesen pozitívan csalódtam, mert látnivaló és kipróbálnivaló van bőven az ENSZ palotán túl is. 

1. ENSZ palota

Azért kezdjük Genf ikonikus épületével és a hozzá tartozó parkkal. Eredetileg az épület az ENSZ elődjének a Nemzetek Szövetségének volt a főhadiszállása, amelyet az első világháború után alapítottak, azzal a céllal, hogy 'segítség a nemzetek közti együttműködést  és garantálják a békét és a biztonságot'. Lehet, hogy a második világháború kitörése is hozzájárult végül ahhoz, hogy az újonnan alakult ENSZ főhadiszállást már Európán kívülre, New Yorkba tervezték.

A genfi palotára 1926-ban írtak ki egy pályázatot, ami egy olyan palota megtervezését tűzte ki célul, ami 'megnyugtató környezetet teremt nemzetközi szintű ügyek megtárgyalására'. A 377 pályázatból végül egyet sem találtak alkalmasnak, viszont összehívták a legjobb pályázatot beadó építeszeket, hogy együtt alkossák meg a végső terveket. Az 5 meghívott építész egyike volt Vágó József is a magyar szecesszió kiemelkedő alakja. Hozzá fűződik a kőbányai Szent László gimnázium épülete, illetve a Gresham palota tervezése is, de ő alkotta a mára már megsemmisült, de ikonikus budapesti luxusházat, a Grünwald villát. A genfi ENSZ palotában a könyvtár és a nagyterem az ő keze munkáját dícséri.

Az épületet körülöleli a 46 hektáros park, amelyben nemcsak pávák (ajándék Japántól) garázdálkodnak szabadon, hanem három 19. századi villa is, amely a régi tulajdonosaik emlékét őrzi, valamint itt kaptak helyet azok a szobrok, emlékművek is, amelyeket különféle nemzetek, művészek adományoztak az ENSZ-nek.

Az épület és a kert csak csoportosan (minimum 15 fő) látogatható érdemes előre regisztrálni, mert nagy sorok szoktak várakozni a bejutásnál.

A főbejárat előtt található a kedvenc szóvicc szobrom, egy törött lábú szék, ami sajnos nem a chairity nevet kapta. 

2. Bains des Pâquis - a genfi közfürdő

A város központjában elterülő, a genfi tó partján az 1930-as években épült, egész évben nyitvatartó fürdő kihagyhatatlan élmény egy gyaloglósabb nap után. Van törökfürdő, szauna és masszázs is. A kevesebb, mint hatszáz forintos belépő pedig több, mint hívogató.

3. Vöröskereszt múzeum

Az egyik legjobb múzeumi élményben volt itt részem hosszú idők óta, végre egy modern múzeum, ami 21. századi élményt nyújt. A belépő megvásárlása után egy audio guide vezet végig a Vöröskereszt és a Vörösfélhold Társaságok történetén és tevékenységén. Az audio guide érzékelőkkel van ellátva, így pontosan akkor szólal meg a füledben az ismertető szöveg, amikor belépsz egy adott szobába. Különleges és intim múzeumlátogatás, pont olyan, ami kell ahhoz, hogy elmélyedjünk és átéljük az egyik legrégebbi humanitáriánus szervezet történetét.

A kiállítás szinte minden pontja interakciót kíván, például a menekültek személyes tapasztalatai nem csak úgy a levegőnek szólnak repetitíven egy üres szobában, hanem hozzá kell érnünk a kivetített képhez, hogy meghallgathassuk a történeteiket.

Az állandó kiállítás egyik másik része arról szól, hogy a Vöröskereszt hogyan próbált információt gyűjteni az első világháborúban fogvatartottakról, és hogyan próbálta tájékoztatni a családokat a keresett személyek hollétéről. Megdöbbentő látni a több, mint hatmillió fogvatartottról a kis információs kártyát és megtapasztalni a metódust, ahogyan a keresések akkoriban zajlottak. A kiállítás egy pontján kipróbálhatjuk, hogyan zajlottak a keresések akkoriban valós személyeken keresztül. Amúgy a kiállított dokumentumokat máig használják, mind a mai napig érkeznek megkeresések a Vöröskereszthez eltűnt személyek iránt az első világháborúból.

Kihagyhatatlan hely, én három órán keresztül tátott szájjal bolyongtam a múzeumban. Végre egy hely, ahol nincsen semmi szájbarágás, hanem mindenki magának fedezi fel a tárlatot, mintha egy izgalmas könyvet olvasna.

4. Le Salève - túrázás egy köpésnyire a várostól

A központtól húsz percnyi buszozásra (természetesen megy oda helyi busz), a francia határon túl található a helyiek egyik kedvenc hegycsúcsa a La Saléve. Aki nem szeretné megmászni a több, mint 1300 méteres hegyet, annak ajánlom, hogy üljön fel a siklóra és a hegy tetejéről élvezze a kilátást a városra és a Mont Blancra.

Nekem ezek fértek most bele a rövid látogatásomba, ha úgy érzed valamit kihagytam, ne habozz, írd meg kommentben vagy Facebookon!