Tokaj - Hegyalja, máshogy

2016. július 15. - Pompidour

Amikor hirtelen ötlettől vezérelve lefoglaltam egy hétvégi szállást Tarcalon, nem sok fogalmam volt a környékről. Annyit tudtam, hogy több, mint két óra lesz az út Budapestről, Miskolc mellett egy kis község, Hegyalja fesztivál most épp nincs, csinálnivaló nem nagyon lesz, majd szép nyugodtan elszaunázgatunk és élvezzük a csendet.

Mondanom sem kell, hogy hétvége még nem tartogatott ennyi programot és új dolgot számunkra, mint a tarcali.

Imádom a régi dolgokat, kúriákat, kastélyszállókat, egyszerűen mindent, aminek van története. Sajnos viszont az eurojackpot nem szakadt a nyakamba és nem is libamájjal indítok minden reggel, így nagyon fontos volt, hogy ne egy kisebb vagyont költsünk el egy hétvége alatt.

És ekkor szembe jöttek ezek a képek a tarcali Andrássy Rezidenciáról:

47878256.jpg

47985478.jpg

 Andrássy Rezidencia, Tarcal 

Megláttam ezt a különlegesen kialakított medencét és a mellette megbújó vizes barlangot és már nyomtam is a nagy piros foglalás gombra.

12 óra múlva, 2,5 óra kocsikázás után kicsit fáradtan csekkoltunk be a szállodába, majd boldogan szürcsöltük a pohár bort, amit ajándékba kaptunk a bejelentkezési lapunk mellé. 

A szálloda nem hazudtolta meg öt csillagos mivoltát, minden tökéletes volt a gazdag reggelitől kezdve a trópusi élményzuhanyig. (Trópusi élményzuhany = zuhanykabin, madárcsicsergéssel és különböző erősségre beállított zuhanyfejekkel) 

Tudom, nem nagy dolgok ezek, de mégis kedvesek és egyediek, ami kell ahhoz, hogy az emberben megragadjon egy hely és utána visszavágyhasson.

Igazából borozhattunk volna a szállodában is, van vinotékájuk szuper borokkal, de inkább a sétálás mellett döntöttünk és megpróbáltuk felfedezni a környék borpincéit, de mivel csak ketten voltunk, az első szembejövő borpince egyben az utolsó is lett...

Így találtunk rá a Pataky Borportára, remek borokkal, hideg borpincével, szállással és egy rendkívül közvetlen házigazdával. Mellettünk éppen lengyel nyaraló fiatalok töltötték a fröccsöt, míg mi azon gondolkoztunk, hogy igazából hány barátunkat hívjuk ide legközelebb, mert három kiadó appartman is van, félpanzióval, borospincével.

 

204577_pic_600x500.jpg

Pataky Borporta, Tarcal

Vasárnapra a minden hónap második vasárnapján megrendezett Tokaj Hegyalja Piac volt a napunk sarkalatos pontja, ahol, mint légy a 'bármire', úgy ugrottunk rá minden szembejövő kézműves, háztájira. Vettünk préselt almalevet, mádi sajtokat, levendulacserjéket és nagymama-kosarat. Szuper hangulatos kis piac volt, élő zenével, csodás környezettel.

A piac a Disznőkó Borászat előtt, a Sárga Borház parkolójában rendezik, kifejezetten helyi termelők és kézművesek közreműködésével. Ha nincs éppen piac, akkor ebédelhetünk egyet az étterem teraszán vagy megkérhetjük az éttermet, hogy állítsanak össze nekünk egy piknikkosarat, hogy azzal együtt sétáljuk körbe a szőlőbirtokot, esetleg részt vehetünk egy borkóstoláson.

exceptional_terroir.jpg

sargaborhaz_elorol.jpg

Sárga Borház

Na és akkor az árak: a szállásért, reggelivel egy éjszakára 34.000 Ft-ot fizettünk összesen, ami a szálloda felszereltségét és szolgáltatásait tekintve szerintem nem vészes összeg két főre. Ha az ember viszont valami személyesebb élményt és szállást szeretne javaslom a Pataky Borportát, ahol körülbelül 6000 Ft-ért igazi falusi vendéglátásban lehet részesülni, igény szerint ellátással is.

Képek és még több infó a helyekről:

Andrássy Rezidencia, Pataky Borporta, Sárga Borház, Disznókő borászat, Tokaj Hegyalja Piac FB

 

Kedvenc városaink anno

Az év végének közeledtével az ember a következő dolgokra hajlamos :

  • kétségbeesni, hogy már megint mennyi ajándékot kell venni a családtagoknak és hogy ez mennyi pénzzel jár
  • különböző alkukat kötni a rokonokkal, meghatározni egy lehetőleg alacsony ajándékösszeg-keretet
  • agresszív fogyókúrába kezdeni, remélve, hogy ez legitimizálja az ünnepek alatti extra bejgli rudak elfogyasztását
  • számot vetni, statisztikákat gyártani mindannyiunk kedvencében, Excelben
  • elrévedni a múltban és boldog mosollyal nosztalgiázni a munkahelyen a nyárról, dolgozást mímelve

Sajnos a fogyókúrában nem tudunk segíteni, mi is már napok óta napfényen élünk, de a többire van egy ötletünk.

Nosztalgiázásra és olcsó, de nagyon személyes és kedves ajándék inspirációnak összegyűjtöttük nektek a kedvenc városainkról készült képeket Fortepanról. Mert mennyire menő dolog úgy átadni egy ajándékot (például egy repjegyet) hogy mellé a városról készült régi képből csinálunk képeslapot (vagy naptárt, vagy képet)?

12686.jpg

Prága (1955) balra az Orloj, szemben az Óváros tér (Staromestske namesti) és a Tyn templom

 

27591.jpg

Prága (1908) lőportorony

85095.jpg

London (1955) Hyde Park83674.jpg

Amszterdam (1923) Geldersekade a Prins Hendrikkade felől nézve

4878.jpg

Párizs (1960) Eiffel-torony

17981.jpg

Budapest (1900) Margit híd

19910.jpg

Balatonboglár (1910)

Ha tetszett a válogatás, kövess minket a Facebookon is! Vagy Instán!

Prága kihagyott ékkövei

avagy mit mutassunk annak, aki már "mindent látott" Prágában?

Néhány turistacsoporttal és jó néhány évnyi prágai barangolással a hátam mögött, nagyon sajnálom azokat az utazókat, akik mindig ugyanazt jól ismert útvonalat követik, amit első látogatáskor megmutatott a csoportnak az idegenvezető. Prága valóban egy ékszerdoboz, és mint ilyennek, vannak rejtett fiókjai, amelyekbe érdemes belenézni, mielőtt kijelentjük, hogy láttunk mindent. Ebben a listában néhány személyes kedvencemet mutatom be.

Lennon fala

Első látogatásaim egyikének alkalmával mutatták meg nekem a John Lennonról elnevezett graffiti falat. Vannak
alkalmi látogatók, akik számára ismerős lehet, de ettől függetlenül érdemes ide visszatérni időről-időre. A fal ugyanis az újabb rárajzolt üzeneteknek, képeknek és installációknak köszönhetően folyton változik.

Az élő emlékmű eredetileg 1980-ban kezdte meg pályafutását, John Lennon halálával. A prágai rajongók itt, a Kampa félszigeten gyűltek össze búcsút venni a zenésztől, és jelképes sírhelynek használták a felületetet, ahol leróhatták tiszteletüket. A szocialista rezsim nem nézte jó szemmel ezt az Amerika imádást, így elindult az átfestős-graffitizős-bedeszkázós, végül kiszabadítós csiki-csuki.  Ma már a népet elnyomó diktatúra ellen békés demonstráció jelképéve is vált ez a folytonosan új arcát mutató építmény.

Tovább

A Kozel s távol Varsó-listája

Sokan nem is sejtik, de Lengyelország fővárosa sokkal több izgalmat és érdekességet tud mutatni, mint csupán a jól ismert Kultúra és Tudomány Palotájának szocreál épületmonstruma. (Egyébként az is sokkal nagyobb élőben, mint ahogy az a képekről tűnik, hiszen nem csupán egy torony.) Az alábbi lista a teljesség igénye nélkül született, de kiindulási pontnak melegen ajánljuk.

1. Városnézés két keréken

A varsói bringabérlő program bárki számára elérhető, és ráadásul olcsó. Ha pár napig maradunk Varsóban, érdemes rá beruházni, mivel a belvárosban elég jó bicikli utak vannak, és sok helyen található állomás. A Veturilo 9 hónapig elérhető (tavasz-nyár-ősz), és nagyon népszerű a helyiek között is. A rendszer ismerős lehet: 10 PLN (kb. 800-900 Ft) az egész évre szóló alapdíj, és megfizetése után 20 percig ingyen használhatunk, akár több biciklit is egyszerre. Az első megkezdett óra 1 PLN, a második pedig 3 PLN-be fáj. Amúgy ezért a pénzért kb. 5 darab rövidtávú vonaljegyet kapnánk.

2. Szelfizz pálmafával!wp_20150822_14_43_30_pro.jpg

Most, hogy kiválasztottuk a járművünket és bejutottunk a központba, indulhat a turista-üzemmód. Elő a gépekkel és telefonokkal! Rögtön az egyik legfrekventáltabb megállónál egy igazán oda nem illő elem tűnhet fel a gondos szemlélőnek: az  Aleje Jerozolimskie-n (Jeruzsálem sugárút) egy 15 méteres műpálma áll. Joanna Rajkowska, kortárs képzőművész munkája ez, amelyet 2002-ben állítottak ki, és a művésznő jeruzsálemi látogatásának emlékét őrzi. A tájidegen növény végül beleolvadt a környezetbe, és a varsóiak is megszerették, úgyhogy ez lett a végleges helye. Egy fotót mindenképpen megér, hogy – ahogy arra az installáció címe is utal – küldjünk egy „Üdvözletet a Jeruzsálem sugárútról”.

3. Barangolni az Óvárosban

instagramcapture_f686c7f4-3889-419e-8d68-56c9e4681245_1.jpgAz Óváros az egyik legrégebbi negyede Varsónak, mégis méltánytalanul kevés információ él róla a köztudatban. Ennek oka az lehet, hogy a II. világháborúban az épületek 90%-ka súlyosan megsérült, de a rekonstrukciók alatt igyekeztek visszaállítani az eredeti állapotokat. A városfal vörös téglái barátságos atmoszférát adnak a környéknek, amely önmagában is megér egy délutáni sétát (pl. a közelben található a lengyel származású Marie Curie egyik szobra). A falakon belül kanyargós utcácskák között lavírozva fedezhetjük fel magunknak a terepet. Itt található a Királyi palota, a Piactér központjában Varsó jelképével, a Szirénnel. A harcos sellőt ábrázoló szobrokból jó párat láthatunk a városban tett sétáink során, úgyhogy az ambiciózusabb csoportok akár versenyt is rendezhetnek, hogy ki hányat talált az ott töltött idő alatt.

4. Orosz pierog, rózsalekvár és vegán burgerkozel1.jpg

Mint tudjuk: ha egy turista éhes, akkor bizony könnyen figyelmetlenné válik, és még a végén lemarad valami látnivalóról. Fiatalabb koromban, néhány furán sikerült lengyelországi kirándulás kapcsán az a képzet maradt meg bennem, hogy a lengyelek csak káposztát és krumplit esznek. Úgyhogy ideje volt közelebbről is megismerkednem a pierogi nevű töltött, gőzölt tésztából készült ínyencséggel. Legnagyobb meglepetésemre az eredeti a ruskie (orosz) pierogi, amelyben krumplis-sajtos töltelék található. Érdemes viszont a többit is kipróbálni, ha alkalmunk nyílik rá, mert peirog-töltelék tekintetében igazán fantáziadúsnak bizonyultak a lengyel szakácsok. Ám, mivel nem lehet napokig pierogin élni (de amúgy igen!!!),  nagyon ajánljuk kóstolásra még a fánkot, legfőképpen a rózsalekvárral töltött variációt, amely igazán frissítő kulináris élményt nyújt.

A város sokszínűségét erősíti, hogy bár a lengyelek híresen húsimádóak, a legfelkapottabb étterem jelenleg egy vegán gyorsétterem. A Krowarzywa-ban természetes alapanyagokból, házi buciból, házi szószokkal készült húsmentes burgereket készítenek csicseriborsóból és szójából. Még ha nem is vagyunk a húsmentesség hívei, kár lenne kihagyni a legújabb varsói őrületet, hiszen az ízek harmóniája nem csak attól függ, hogy van-e halott állat az ételben.

5. Mulatási a Visztula partján

Nyáron Varsó éjszakai élete áthelyeződik a Visztula partjára. Bár a belvárosban a hangulatos Nowy Sviat (Újvilág) nevű utca továbbra is népszerű poharazgató hely, a táncos lábúaknak, bizony le kell slattyogni a folyóhoz. A rakparton egymás mellett sorakoznak a nyitott, színes-hangos bárok, ahol a 90-es évek slágereinek kedvelőitől, a mai toplistás dalok szerelmeseiig mindenki megtalálja azt, ami neki való. Mivel a város ezen része csak nyáron tündököl ebben a szerepben, a mosdózás kihelyezett mobil WC-kkel lett megoldva, amitől iziben fesztivál hangulatunk támad.
Azoknak a bennfenteseknek, akik esetleg Tatanka koktélt szeretnének inni (Zubrowka vodka és almalé) sajnos elég sokat kell majd talpalniuk, mivel a Visztula parti bárok közül sehol sem mérnek Zubrowkat (tudjuk, mert végigkérdeztük). Bár a lengyelek világhíres vodkája nálunk egyre népszerűbb, maguk a lengyelek nem isszák. Ha nem vagyunk annyira kitartóak, akkor megkóstolhatunk helyette mondjuk egy korsó piros Książęce sört is.

+1 Múzeumozás

Annak, aki esetleg már nem először jár a városban érdemes ellátogatnia pár múzeumba is. Többek között azért, mert ez a szórakozás minden héten csütörtökön ingyen van Varsóban.
Az egyik legújabb múzeum a POLIN, azaz a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeuma, amelyet 2013 áprilisában nyitottak meg. Ez a modern történeti múzeum állandó interaktív kiállítással várja a látogatókat, amelyből kiderül nem csak az, hogy honnan jöttek, de az is, hogy hogyan éltek, milyen hagyományaik voltak a lengyelországi zsidó közösségnek a középkortól kezdve napjainkig. A modern múzeum számos játékkal, kisfilm vetítéssel, fény- és hangeffektekkel kíséri végig ezt a felfedezést, úgyhogy a sok nyomogatható kütyü miatt szánjunk legalább 2 és fél órát erre a programra. És még így sem biztos, hogy lesz elegendő időnk
 mindent megfogdosni és megnézni.

A legjobb reggelik Tel Avivban

Valószínűleg a korral jár, de a korábban undorral, fintorgással reggelire meg nem evett szalámis zsemle hirtelen átváltozott a nap egyik legfényesebben ragyogó pontjává. Mosollyal az arcomon kelek fel, ha tudom, hogy lesz időm reggel kiadósan megreggelizni, örömmel cipelem haza az alapanyagokat, derűsen állok sorba órákig szombaton, hogyha tudom, hogy másnap lesz időm órákig falatozgatni. 

Különösen így van ez, ha nyaralni megyek. A repülőjegy-, és szállásfoglalással szinte párhuzamosan megpróbálom feltérképezni előzetesen a neten a kipróbálásra érdemes helyeket. Izrael amennyire technagyhatalom, annyira kevéssé foglalkozik az angolnyelvű turisták igényeivel, így gondosan összeállított brunch térkép helyett, magamra maradtam a Ben Yehudán. Amit cseppet sem sajnáltam, mert ez az utca maga volt a brunchok Ejwaja, a reggelik bulibárója és kis grofója egyben.

1., Benedict - Ben Yehuda 171, Tel Aviv

A profi brunchmaffia, ami négy éttermével uralja a tel avivi reggelizőpiacot. Reggelire és brunchokra specializálódtak, viszont egész nap nyitva vannak. Tökéletes ételek, remek kiszolgálás, viszont az áraik az izraeli amúgy nem olcsó éttermekhez képest is borsosak. 

img_0231.JPG
                                             Az óriás amerikai palacsinta gyümölcsökkel és Vonneguttal

 

2., Bread & Co. - Ben Yehuda 22, Tel Aviv

Az abszolút kedvencem. Csak ketten voltunk, viszont amikor kihozták a reggelinket, muszáj volt néhány dolgot lepakolnunk az asztalról a földre, mert nem fértek el a tányérok. Helyben sütött különféle kenyerek és sütemények, köztük az á Table-ból már ismerős mandulás croissant is fellelhető itt. Csodás kiszolgálás, ingyenes üveges csapvíz és fantasztikus reggeli minimál áron. (Az alábbi omlettért és kontinentális reggeliért kávéval, narancslével együtt sem fizettünk többet 4000 forintnál.)

img_0263.JPG

img_0265.JPG

img_0264.JPG

 

Ha neked is van kedvenc reggeliző helyed - bárhol is legyen az a világon - ne habozz megosztani velünk!

Riport egy nem képzelt, szerb fesztiválról - 15 éve szeretetben

Idén töltötte be 15. évét a Balkán egyik legismertebb zenei fesztiválja, az újvidéki EXIT.  Míg mi már a Szigetre készülődünk, az EXIT szervezői még mostanában ocsúdnak fel a fellépés-cunamiból, hiszen idén is útjára indították az EXIT AVANTURA (ford. EXIT kaland) rendezvény kombót. Ez annyit jelent, hogy egy jeggyel, 8 napon át, 2 fesztiválon lehetett részt venni, melyet egymás után tartottak 2 országban.

Egész évben erre a pár napra vár Újvidék apraja-nagyja. Van, aki azért mert, meglátta a kínálkozó gazdasági lehetőséget, de van, aki csak szereti világpolgárnak érezni magát a színes kavalkádban. Idén a Péterváradban tartott happeningen 4 nap alatt több mint 190 000 ember fordult meg 40 különböző országból. Az EXIT fesztivál az idei line-up szempontjából eléggé sok átfedést mutat a Szigetével (pl. Robbie Williams is ejtett a városban egy koncertet, pont a fesztivál előtti napokban), de a nemzetközi fellépők mellett számos balkáni zenekar és zenész is helyet kapott, ami kiemelte a fesztivált az átlagos, nyári bulidesztinációk sorából.

Már régóta szerepelt a bakancslistámon, hogy végre eljussak az év legnagyobb pétervaradi bulijába, úgyhogy tavaly december 12-én 12:00 órától már izzítottam a billentyűzetemet, hogy az elsők között vehessem meg belépőt. Egy olyannak, aki párszor megjárta már a Szigetet, azért elég nehéz a kedvére tenni, de biztos voltam benne, hogy ha más nem, akkor a helyi zenekarok mindenért kárpótolnak majd. Hát, majdnem…

Ahhoz képest, hogy a rendezvény szervezői 15 éves tapasztalattal rendelkeznek, elég sok gyerekbetegség előjött a lebonyolítás tekintetében. Első esténket, voltaképpen sorban állva töltöttük, mert nem akarták nekünk kiadni a karszalagokat, ugyanis nem rendelkeztünk szerb hatóság által kiadott, fényképes igazolvánnyal. Kiderült, hogy olyan bonyolult, és nem praktikus jegyvásárlási rendszert gondoltak ki idénre, hogy számos helyi lakos is ott toporgott még hajnali 2-kor, hogy megkaphassa a belépőjét. Végül találtunk megoldást, hogy érvényesítsük belépéshez való jogunkat, és elviharzottunk a várkapuk felé, hogy még elcsípjük a fesztiválnyitó Emeli Sandé koncert végét.

blog.jpg

Leírhatatlan élmény, ahogy a várárokban felállított különböző színpadok és programhelyszínek kavalkádja arcon vágja az embert. Még az utolsó esténken is új helyszínek bukkantak elő a sötétből és a hömpölygő tömeg mögül. A nagyszínpadon a már említett Emeli Sandé mellett, Manu Chao, Motorhead, Clean Bandit, John Newman és még sokan mások izzították a hangulatot, míg a másik leglátogatottabb színpad az MTS Dance Arena volt. Ha másért nem, a Dance Arenáért mindenképp érdemes ellátogatni, még azoknak is, akik egyébként annyira nem nagy kedvelői az elektronikus zenének. Azért is mert az aréna szót nem szabad félvállról venni ebben az esetben – két, több méter magas várfal közötti várárokban alakították ki a DJ zenék kedvelőinek egyik Mekkáját. A különleges helyszínen olyan nagy nevek voltak jelen, mint Hardwell, Martin Garrix vagy Klangkarussell, valamint Faithless koncertje is áthelyezésre került a nagyszínpadról. Semmihez sem fogható a várfal mögött felkelő nap látványa, miközben igényes, elektronikus zenére, egy emberként esik transzba a közönség.

Az EXIT kaland viszont nem ért véget azzal, hogy vasárnap, a hajnali nap fénye elöntötte a Dance Arenában tomboló népet, akik valóban átélték az idei fesztivál szlogenjét: 15 years of sharing love. Pár nappal később a szeretet megosztása Montenegróban folytatódhatott a tengerparton, a Sea Dance fesztivál keretében, amely az EXIT AVANTURA pakk része. Szerencsére egy bakancslista akármilyen hosszú lehet, úgyhogy már készülünk a jövő évi fesztivál szezonra is. De most lássuk, mit tudnak a Szigetesek!

 

 

Tel Aviv - a street food őshazája

Néhány nap Tel Aviv után rá kellett jönnöm, hogy amit mi itthon a vigalmi negyedben street foodnak hívunk gyenge próbálkozás ahhoz képest, amit Izraelben évtizedek óta zsigerből űznek.

Ne értsetek félre, imádom ami most Pesten zajlik; a jó minőségű, gyors, különleges ételt kínáló kajáldák virágzását. Mégis úgy érzem, ha a street food csak egy bejegyzés lenne az enciklopédiában, ott bizony egy izraeli falafeles bódé képének kellene virítania. Például ennek:

frishman-falafel-frishman.jpg

                                                                         balra falafel, jobbra sabich

Street food Tel Avivban

A fenti két üzlet Tel Aviv egyik főutcájának (Diezengoff/Fishermann) sarkán helyezkedik el, shabbat kivételével minden nap nyitva van. A frissen sütött falafel kihagyhatatlan, de az igazi gasztrokalandorok és a helyi specialitást keresőknek mindenképp ajánlott a sabich, a sült padlizsánnal és kemény tojással ízesített izraeli szendvics, természetesen pitában. Savanyúság-rajongók, figyelem: minden étel mellé szabadon választható és korlátlan mennyiségű savanyúság jár.

És ha ezek után még mindig életben vagyunk, viszont nem tudunk nyugovóra térni anélkül, hogy hús legyen a gyomrunkban, csak komótosan sétáljunk át a szemközti shawarma üzletbe és kérjük ki magunknak egy pulykás, borjús vagy csirkés shawarmát. 

Az árak is teljesen elfogadhatóak, kb. 20 sékelt (kb. 1400Ft-ot) kell fizetnünk egy szendvicsért ezeken a helyeken.

És a legjobb mindebben az, hogy a címet sem kell megjegyeznünk, mert minden sarkon ilyen boltocskák várnak ránk.

Ha mégis kedved lenne meglátogatni a fenti helyeket, itt keresd őket:

Frishman falafel & Frishman sabich

Frishman 42, Tel Aviv

 

India - ellentétek kontinensnyi országa

A paloták koronája

Valószínűleg még nem meséltem, de van egy bakancslistám. Nevezhetjük ezt utazós bakancslistának is, mivel rajta lévő tételek jelentős része egzotikus helyszínek, a világ csodái, vagy éppen olyan tevékenységek, melyeket csak egy adott országban lehet autentikusan kipróbálni. Gondolom nem meglepő, hogy ezen a listán előkelő helyen szerepelt a Taj Mahal.

Még a középiskolában, amikor idegenvezetést tanultam, a tanárunk egy olyan régi motoros volt, akit még mi, féktelen tinédzserek is tiszteltünk. Azon kevesek közé tartozott a régi rendszerben, akik effektíve kedvükre léphették át a Szovjetunió határait, amennyiben volt vele egy csoport is. Ő volt az első ember, aki első kézből mesélt nekem Indiáról. A sztorijai nem voltak elfogultak, bizony elég tényszerű képet festett a helyről, de akkor és ott eldöntöttem: nekem a Taj Mahalt látnom kell. Így mikor két kedves barátom (az egyikül az indiai vendéglátónk) meghívott, tudtam, hogy eljött az én időm!

Tovább

Közel s távol Indiában

Twitter: @Radigoestoindia

Első ízben a blog történetében felmerészkedünk a twitterre, mégpedig annak apropóján, hogy tájékoztassuk kedves olvasóinkat arról, mi történik a Közel s távol bloggerével indiai útja során. 

Ezen a linken úgy is nyomon követhetitek az eseményeket, hogy ha nem vagytok Twitter használók. A furcsa kultúrsokkoss élményeken kívül, természetesen szeretnénk átadni az indiai hétköznapok hangulatát (a teljesség igénye nélkül).

Ami várható: színes képes beszámoló az étkekről, emberekről, és tehén minden mennyiségben...

Hétfő este műsorkezdés. 

wp_20150214_10_45_09_pro_1.jpg

Európa Kulturális Fővárosa 2015

2. rész: Ahol Vincent Van Gogh letette a Bibliát és ecsetet ragadott...

Plzeň mellett idén a belgiumi Mons osztozik Európa Kulturális Fővárosa címen. Az elsőre kissé unalmasnak tűnő vallon városka komolyan vette a feladatát és újradefiniálta az Európa Kultúrális Fővárosa címet. Építettek 5 (!) darab új múzeumot, egy konferencia központot is és 2015 végére készen lesz Mons új vasútállomása is.

A gigaberuházásoknak nem titkolt célja az, hogy fellendítsék Vallónia gazdaságát és új irányt adjanak neki, hiszen Belgium ebben a térségében a 60-as évekbeli szénbányák bezárása után a legnagyobb a munkanélküliek aránya.

Itt van tehát egy városka, amelyik a kultúra segítségével próbál kievickélni a gazdasági és pénzügyi válságból. Látva Mons éves programját rögtön fel is tűnik majd, hogy több ez mint próbálkozás. Így néz ki egy jól átgondolt, pontosan megtervezett, profin összeállított éves program, ami az elkövetkezendő évekre is ad elég tennivalót városnak és turistának egyaránt.

header.jpg

A teljesség igénye nélkül alább szemezgettünk azokból a programokból, amiket nem éri meg kihagyni idén Monsban.

Van Gogh Borinage-ban - egy művész születése 

A vallóniai szénbányák különös szerepet játszottak Vincent Van Gogh életében. 1878 decemberétől dolgozott a Mons közelében lévő Borinage-ban a szénbányászok között, mint lelkipásztor. Habár különös tehetsége és erőn felüli türelme volt Van Gognak a szegények és a betegek ápolásához, szervezni és beszédeket tartani nem tudott, így lassanként idejének egyre nagyobb részét töltötte ki a festészet. A kiállítás a világon elsőként Van Gogh műveszi karrierjének kezdeti időszakát kívánja bemutatni. A Borinage-ban töltött két év alatt tanulmányozta a dolgozó, munkáséletet ez az időszak adott neki inspirációt egyik legnagyobb munkájához, a Krumplievőkhöz is. Van Gogh még tíz évet élt a Borinage-i szomorú hónapok után.

A kiálltás megtekinthető: 2015. jan 25 - május 17.

van-willem-vincent-gogh-die-kartoffelesser-03850.jpg

Arne Quinze installáció - 'Az utazó'

A város bevásárló utcája fölött 90 méter hosszan elterülő fa installáció, melyet körülbelül két hét alatt építtettek legalább 5 évre. Decemberben az építmény egy része megsérült, de azóta helyreállították a kárt és újra teljes egészében sétálhatóvá vált az utcarész.

passenger.jpg

Verlaine, Cella 252

A francia szimbolista költő, Paul Verlaine két évet raboskodott 1873-tól a monsi börtönben, miután meglőtte szeretőjét, Arthut Rimbaud-t. A kiállítás Verlaine börtönben és Belgiumban töltött éveit mutatja be.

A kiállítás megtekinthető: 2015. október 17 - 2016. január 21.

796901853_b973707736z_1_20141002152439_000_g2f37sufj_1-0.jpg
8000 napraforgó a város közepén

Ki ne álmodozott volna már arról, hogy nyugágyakban ücsörögve koktélt szürcsölget egy óriási napraforgó tövében, miközben a gyerek biztonságos, zárt környezetben hosszú időre lefoglalja magát? Valószínüleg erről így pont nem sokan, kivéve a szervezők, akik augusztusban 8000 napraforgóból álló labirintust húznak fel a város főterén, majálissal, cirkusszal, koncertekkel.

suncity_c_artpoint.jpg

Még több infó és programok: http://www.mons2015.eu/en