Biztos sokan gondolkoztunk már azon, hogy nekivágunk a messzi, ismeretlen tájak feltérképezésének. Az alábbiakban 10 részletben szeretném megosztani a publikummal, milyen buktatókat, furcsaságokat, csodákat rejthet az, ha valakinek hirtelenjében 4 napra Kínába kell utaznia. Kalandjaim egy Csengtu (Chengdu) nevű városban estek meg, mely Szecsuán tartomány fővárosa.

4, Étkezés
Örök és kedvenc témámhoz érkeztünk el: az ételekhez. Azt vallom, hogy az ember sohasem tudhatja, mikor tér vissza a Kínához hasonló egzotikus tájakra, ezért a szokásos rántott hús – sültkrumpli kombót szívesen cserélem le olyan helyi étkekre, amiket még bevesz a gyomrom. (Pl. a Fülöp-szigeteken hagyományos étel a tojásában rohasztott csibe-embrió, a balut. Na, ezt én sem mertem kipróbálni.)

Mint már említettem, a kommunikációval és úgy általában, a nyelvvel sok gondom akadt, de szerencsére a kínaiak, találékonyan, éttermi képeskönyvvel várják vendégeiket. De még mielőtt azt hinnénk, hogy milyen kis vendégszeretőek, ki kell hangsúlyoznom, hogy ennek nem az az oka, hogy eleget tegyenek az európai turisták igényeinek. A kínai nyelvnek számos nyelvjárása és dialektusa létezik, így könnyen előfordulhat, hogy a feliratok ellenére nem érti meg a kínai vendég az étlapot.

Amit viszont direkt a kínaiul abszolút nem beszélők miatt aplikáltak az éltapokra, az az google fordítóval kieszközölt angol nyelvű leírása az ételeknek. Egyszer-kétszer bizony mi sem voltunk benne biztosak, hogy mi lehetett az eredetije például annak, amit úgy fordítottak, hogy ’bean noddle’ (ford. bab tészta), de amit megértettünk az a rengeteg zöldség, szója- és tésztaféleség. Kevés húst esznek viszont annál több tésztát, rizst és friss zöldséget. Ezen kívül, ami teljesen meglepő volt számomra, hogy reggelire is olyan mennyiségű ételt el bírnak fogyasztani, amit a mi kultúránkban, egész napra leosztva is csak nyolcszori étkezésre tudnánk megenni. És rettenetes mocskot hagynak maguk után...

Természetesen, ha már Erős Pista hazájából érkezem, szívesen próbálgatom végig a helyi csipős ételeket. Engem az sem zavar, ha kétszer csíp... egészen addig amíg csak kétszer. Az igazi kínai csipős szósznak semmi köze a Magyarországon kínált kínaiéttermes pasztához. Ezt bátran nevezhetjük Pista nagytestvérének (mondjuk még a jurtás időkből), hiszen van annyira csipős, de mivel szójaszósszal keverik össze a saját chilli-pasztájukat, teljesen más csipősségi élményt nyújt. Aki nem bírja, annak nem ajánlom, mert bizony vannak fogások, ahol a zöldség vagy a tészta szó szerint úszik ebben a szószban, vagy négyujjnyi magasságban púpozódik rajta.
De ha bírja a gyomrunk, akkor jó étvágyat hozzá!

És ne feledjük: itt senki sem néz ki minket, ha leesszük az asztalterítőt, vagy ha körülöttünk 2 méteres körzetben minden csupa morzsa.